Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A vég - A szenátus és a városi funkcionáriusok az új érában

rényi gróf, Alaghy Menyhért, Osztrossics István, Nyáry István, Ordódy Gábor és Péchy Zsigmond mint Ferdinándtól kiküldött biztosok a többi országrészek visszavételére Kassán voltak. A visszacsatolást tehát sürgősen végrehajtották. De Kassa a meghódolásnál egyebet nem is tehetett. Bornemissza János, mint a város fő katonai méltósága adta át Kassát Alaghynak. S ezzel a királyhűségre térésben éppen e magas állást betöltők mutattak példát. Alaghy lett Kassa új főkapitány-generálisa, Bornemisszát pedig visszatolták a vicegenerálisságra. De mindenesetre jobban járt, mintha őt, annyi éven át Bethlen főemberét, a császári seregek ellen annyit küzdött fővezérét teljesen kikapcsolták volna. Így Bethlen bizalmi embere most császári-királyi kapitány és a fejedelem legnagyobb ellenfelének, sőt ellenségének, Eszterházy nádornak alárendeltje lett. Nagy változás állott be a város vezetőségében is. Azok közül a szenátorok és communitási, választott közgyűlési tagok közül, akik 10 évvel ezelőtt Bethlennek meghódoltak, többen meghaltak. Az életben lévők közül leghajlékonyabbnak

; a politikai változást leginkább megértőnek bizonyult Wass Mihály. Mint hosszú éveken át a város érdemes, ügyes vicenotáriusát, őt választották meg főbírónak. S most alkalmunk lesz megismerni az annyi éveken át sokoldalú, kiváló tehetséggel működő vicenotáriust, mint a változott viszonyokhoz alkalmazkodó okos szónok, városvezető bírót. Híve volt ô Bethlennek, számos alkalommal járt nála városi kiküldetésben s azután a királypártiság szerepét kellett játszania De meg kell adni, jól játszotta s becsületére kell megállapítani, hogy a város javára tette. Amint látni fogjuk, polgár, és szenátortársainak nemcsak nem kárára, sőt védelmére működött. Nem hunyászkodott meg az új hatalomviselők előtt, nem lett alázatos szolgájuk, de velük szemben is bátran védte a város érdekeit. Nem volt áruló, nem volt átvedlett, aki maga átnyergelve, hogy megbízhatóságát mutogassa s bizonyítgassa, eddigi társai, a leszorult rendszer emberei ellen fordult volna. d) A SZENÁTUS ÉS A VÁROSI FUNKCIONÁRIUSOK AZ ŰJ ÉRÁBAN. Ha a Bethlen bejövetelekori (1619) és halála utáni (1630) szenátus névsorát összehasonlítjuk, igazat kell adnunk Wass bírónak, ki 1632-i tanácsülési beszédében azt mondotta, hogy akik annakidején a királytól elpártoltak és Bethlenhez állottak, immár meghaltak. 1630-ban még többen szenátorok a régiek közül. De ez évben mintha csak az uralomváltozás megtörte volna őket, a 12 közül 5-en haltak meg (az alábbi név368