Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)
Kassa mint Bethlen hadműveleteinek támaszpontja - A város haditerhei
S ami fő, sem lutheránus, sem a helvét vallás nem leszen e seculumban (században). Lássátok — mondja tovább — magatokat cautálékkal (kikötésekkel, óvatossággal) élő, magukat elrejtegető urak, hogy fogtok élni? majd jönnétek és költenétek, de Bethlen nem jön segítségetekre, megégetvén a kása a iszáját. Nem költi el érettetek ötször, vagy hatszor való százezres forintját! Látván most szemével, hogy nem akarnak hazájokért, Isten tisztességéért, religiojokért, szabadságokért semmit költeni, személyökben szolgálni. Kassa városa sem cselekszi azt, amit Beren (Beraun), Znajom Iglavia, Olomüc. A 4 város 400.000 frtot vött most elő a direktor uraknak, mellyel hadakat fogadjanak. Az urak is mindent, amijök vagyon, átok alatt való esküvel mind előviszi pénzének, aranyának, ezüstinek való felét. De Magyarországon nem akar senki semmit. Ha egy várostól zálogra kérnénk is, hetvenszer megesküszik, hogy nincs. Nem gondolják meg, hogyha az ország elvész, szabadságok és minden javuk elvész. Sőt a taxát (hadiadó) is esztendeig sem tudják behajtani rajtok. így szeretik hazájokat. Amint már mondottuk, Kassából az áldozatkészség egyáltalán nem hiányzott, azonban a mi városaink gazdagság tekintetében távol voltak a hivatkozott nagy ipari és kereskedelmi központoktól. A hadiadó mellett a már említett 1621-iki válságos évben ismét katonakat is kért Kassától és a városoktól bethlen. E tárgyban kiadott rendeletére a felvidéki öt város éppen Eperjesen gyűlésezett. Kassáról Lang János és Tánczos Pál tanácstagokat küldték ki. Két nap múlva Tánczos Pál így referált: Tegnap a többi városokkal őfelségéhez akartunk menni. De audientiánk semmiképen nem lehetett. Kérdé Krausz János uram a városokat, vagyon-e kegyelmeteknek plenipotentiája (teljhatalma)? Felelénk: nincs. Mondá Krausz uram: Bizony dolog, hogy őfelsége mellett kegyelmeteknek erejek felett is kellene segítséggel lenni. Mert mostan kívántatik leginkább. Erre mondánk: Mi az vármegyéktől is akarnánk érteni. (Tudni, mi a vármegyék véleménye.) Feleié: Más a vármegye, más kegyelmetek, ha őfelsége felül, az vármegye tartozik személye szerint felülni. De kegyelmetek nem úgy. Azért őfelsége azt kévánja, hogy kegyelmetek bizonyos számú gyalogot szerezzen, azmelyet alávisznek, kik Széchy lator vitézinek discorsioját (egyenetlenséget támasztó visszavonását) megtartóztatnák. A tanács határozata: A régi szokás szerint Ígérünk városul 200 gyalogot, de ha feljebb kéván őfelsége, arra mindjárt ne menjünk, hanem itt alant discuráljunk fölötte. 1 0 1 0 Kassa v. jk. 1621. május 21. 6* 83
