Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)
A magyar szent korona Kassán
adására és a korona átvételére Pyber János váradi (egri) püspököt, Ostrossith Istvánt (felvidéki birtokost) és Czobor Imrét (Éleskő urát, a nádornak politikai megbizottját Bethlennél, később tárnokmestert) küldték ki Kassára. A rossz utak, a tavaszi nagy áradás és egyéb ürügyek késleltették útjukat. Csak 1622 márc. 12-án érkeztek Kassára, ahol Bethlen ezidőben tartózkodott. Másnap a fejedelem nevében Kassai István látogatást tett náluk s tudtukra adta, hogy ura a következő napon, márc. 15-én fogadja őket. Bethlen a maga hintóját s Károlyi Mihályt és Petneházy Istvánt mint biztosait küldte a követekért. Mikor megérkeztek, szobája ajtajáig eléjök ment, kezét nyújtotta nekik s asztala elé állva hallgatta meg a nagyváradi püspök üdvözlő beszédét, melynek lényege az volt, hogy a 7 vármegyét átadják és a koronát átveszik. Bethlen hosszasan és előzékenyen válaszolt. Biztosította őket békés szándékairól s már holnapra kívánta az átadást, melyet Kassay és tanácsosai hajtanak végre. A következő napokon megtörtént a területek kölcsönös átadása, a 7 vármegye főispánjai, a hajdúk kapitányai s a városiak hűségesküt tettek a királynak. Megállapították a korona visszaadásának rendjét (1622 márc. 19): A koronát holnap nyilvános ünnepélyességgel kiveszik ládájából. A rabokat elbocsátják. Eperjesig őfelsége (Bethlen) a korona mellé elegendő kíséretet ad. Ennek értelmében márc. 20-án, vasárnap az istentisztelet végeztével a koronaőrök, Révay Péter és Rákóczy Pál a koronát a fejedelmi palotába vitték. Itt Bethlen a ládát felnyittatta, a koroaát megmutatta a biztosoknak s átadta nekik. Utána vidám lakomát tartottak. Márc. 24-én 100 emberből álló lovascsapat kíséretével a szepesi városokon át, ezek újabb kíséretének csatlakozásával ideiglenesen Trencsénbe vitték a királyság szimbólumát. Bethlen királlyá választása után leveleiben túlnyomólag cnint eddig is, egyszerűen Gábrielnek írja magát s csak néha Rex-nek, Gabriel királynak, választott királynak. Hasonlóképen írja Károlyi Zsuzsannát választott királynőnek. Teljes címét ott látjuk levelei elején: Gábriel dei gratia electus Hungáriáé, Dalmatiae, Croatiae, etc. iex, Transylvaniae princeps et siculorum comes etc. Gábor Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Slavonia stb. királya, Erdély fejedelme és a székelyek grófja stb. De ezt nem maga írja, hanem hivatalból tették oda. A szepesi kassai kamara királyi fenségnek, király urunknak mondja s választott király urunk őfensége kegyelmes parancsolatáról beszél. Károlyi Zsuzsannát pedig királynő őfelségének írja. Krausz János is mint utóiratíró így ír Thurzó Imrének: király urunk őfelsége parancsolatjára írom Krausz 72
