Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A vég - A kassai bíró beszéde a királyhűségről a Császár-féle pórlázadáskor

jon mi ebben a szakadásban egyetértő munkájúknak viszonzása? — kérdi. Csak gyalázat, — feleli — mert azután ugyan maga is némelye akasztófával fenyegetett és szidott csak akármi dologért is. (Célzás Bethlen temperamentumos kiszólásaira, amikben ugyan semmi rosszindulat nem volt, csak egy energikus férfiú kényszerítő erős akarata nyilatkozott meg s a város annak idején ilyennek is vette.) Ellenben pedig — kérdezi — mit szerzett az igaz hűségben (a királyokhoz) állhatatosan való megmaradás? Megfelel e kérdésre: eltörölhetetlen jó hírt, nevet, kedvességet és gratiát (kegyességet), mert vájjon mivel érdemeltek s nyertek a mi régi eleink városunknak sok szép szabadságot (jogokat), immunitást (sérthetetlenséget) és privilégiumokat, kiváltságokat? Mivel érdemelték ki mindezt? Nem egyébbel, mint igaz hűségükkel és a királyok iránti engedelmességgel. Mert a királyokat a ,,községnek" (közösségnek) az Isten adja s mi engedelmességgel s hűséggel tartozunk iránta. Annyival is inkább, mert erre erős hittel köteleztük magunkat. Jusson eszükbe Amuretes (Murát szultán) példája, midőn a magyarok békelevelet adtak neki, de mint pogány iránt tett fogadalmukat, nem tartották kötelezőnek és hadat indítottak ellene (Hunyadi János vezetése alatt). A pogány fejedelem kebeléből kivévén a magyarok kötelező levelét, az égre terjesztvén azt mondotta: lm ha te vagy az igaz Isten, kit a magyarok tisztelnek, büntesd meg őket, mert íme a te nevedben tettek fogadást és meg nem állották. Nem is szenvedé az Isten (az esküszegést), azon pogányok által megveré őket. (Hunyadi nagy vereséget szenvedett a Balkánon a töröktől, még élete is veszélyben forgott.) Ha tehát a pogánynak tett fogadalmunk kötelező, menynyivel inkább kell megtartanunk kegyelmes urunknak tött kötelességünket, ki keresztény fejedelem, nem pogány s eddig religionkban (vallásunkban), semmi szabadságunkban meg nem háborított, sőt megtartott és megtartatott. Hogy ezután is megtart, én általam küldött assecuratiójából (biztosításából) is megtetszik. Hogy tehát hűségünknek megfelelhessünk s előbbi (Bethlen idejebeli) rovását is törölhessük, senki semmi fülbemászó hitegetésnek, sem ijeszgetésnek ne engedjen, illetlen, félrevonó súgásoknak és hirhintéseknek békét hagyjon (tehát a földalatti erők ugyancsak dolgoztak), mert valaki effélékben találtatik, — fejezte be beszédét, protestálunk mind Isten, mind kegyelmetek előtt, igazság szerint megbüntetjük, ebben kegyelmetek határozzon. A tanácsurak, úgy látszik, egy nézeten voltak a bíróval. Féltették a várost, hogy valami iól meg nem alapozott mozgalomba be ne sodorják. Ezért rövid, de szigorú határozatot hoztak: valaki akármi szín alatt híradással, levéllel vét, feje vé~ 386