Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A vég - "Őfelsége dicséretes emlékezete, valamíg az Úristen a magyar nemzetet megtartja"

Többszörös panaszos írása mutatja, mily csalódással és keserűséggel töltötte el, hogy a rendek épen a válságos időben nem érezték át azt az eszmét, amelyért életét áldozta és magára hagyták őt. Kem

sény Jánosnál olvassuk, hogy az 1623-iki hadjárata alkalmából így nyilatkozott: Csak ezúttal Isten adjon boldog véget (szidva mondotta) az ilyen és ilyen nemzetével derék dologhoz többé nem kezdenék (57. lap). Sokrendbeli politikai csalódása mellett családi élete is inkább boldogtalan. Első felesége mindenben hűséges és együttérző társa volt. De betegsége sötét felhőként borult életökre. Második házassága nem sikerült. Csak az ő részéről váltott ki gyöngédséget, sőt gyöngeséget, aminek következtében ráhagyta egész élete munkájának örökségét. De mit is tehetett volna egyebet? Gyermekei nem voltak, öccse legfeljebb csak mint gubernátor és csakis az ő vezetése mellett állotta meg a helyét. Unokaöccseit külföldi iskoláztatással is gondosan neveltette, hogy majd méltók legyenek fejedelemmé választásra. Addig talán özvegye a mellé adott kormányzóval elvezeti országa ügyeit. Azon ritka uralkodók közé tartozott, kik nem akartak erőszakos dinasztikus politikát űzni. De tulajdonképen nem is volt családjában olyan, akiért ezt megtegye. Tanácstalanul állott tehát az utódlásra nézve s a sok meg nem felelő közül a legrosszabbat választotta. Amint már mondottuk, még le sem hunyta szemét, máris megindultak élete művének szétrombolására irányuló mozgalmak. S ebben az vezetett, akinek kezébe tette Erdély további sorsát: özvegye, Brandenburgi Katalin. De nagy részök volt benne a rendeknek is, akik egyelőre föllélegzettek, midőn az ő osztályuralmuknak egyáltalán nem kedvező erőteljes kormányzástól megszabadultak. De alig telt el két évtized, az elhibázott politikájukból rájuk zúduló császári és török végveszedelem idején tudták csak értékelni azt a biztonságot, melyet nekik e két hatalommal szemben Bethlen nyújtott. De akkor már hiába nevezték őt nagy fejedelemnek s hiába tekintettek Kassa és Gyulafejérvár felé, hogy segítő hadaival előjöjjön: ö már ott porladt erdélyi székhelye nagytemplomában, első felesége, Károlyi Zsuzsanna mellett. Beteljesedett az, amit megjósolt, amidőn a rendek az áldozatoktól húzódoztak: Majd jönnétek és költenétek, de Bethlen nem jön segítségetekre ... A másik jóslata is majdnem bekövetkezett: s ami fő, sem lutheránus, sem helvét vallás nem lészen e seculumban (a XVII. században eltűnik) ... Ekkor látták, ki volt az a Bethlen, akit értök való küzdelmében magára hagytak. Amint Vajda János mondja: Csak akkor tudjátok meg, hogy mi ő, Ha elmerültek hosszú századok S hozzá hasonlót még nem láttatok . . . 376