Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A vég - "Őfelsége dicséretes emlékezete, valamíg az Úristen a magyar nemzetet megtartja"

továbbá néhány birodalmi városra, Augsburgra, Regensburgra. Oly erővel folytatta, hogy a fejedelmek, grófok, bárók, lovagok, nemesség és sok előkelő kereskedő kénytelen volt elmenekülni a saját városaiból, váraiból, birtokairól, örökségéről. S ezeket alsóbb rendű spanyol, német és főképen olasz jövevények kapták. Határidőt tűztek ki hitök elhagyására. Amit ha nem tettek meg, akkor jött a nyomor és kétségbeesés." Javait elkobozták. El kellett hagyniok szép palotáikat, házaikat, kertjeiket és egyéb szép örökségeiket. Kinek erre, kinek arra kellett menekülnie. Szülőket gyermekeiktől, fivéreket nővérektől választottak el sok könny és nagy fájdalmak közt. Mindenütt csak nagy siralmat lehetett hallani. Ingatlanaikból amit tudtak, elvihettek magukkal. De evangélikus könyveiket elszedték tőlük s a piacon nyilvánosan elégették. A nép, az iparosok és a parasztság nagyobbrészt Felsőmagyarországra, Kassára, Lőcsére, Eperjesre, a bányavárosokba és Erdélybe költözött. Éppen midőn urak és szolgák, gazdagok és szegények ellen legirgalmatlanabbul folyt az - ellenreformáció, érkezett Magyarországra Bethlen. Több fejedelem, gróf és úr, a jägerndorfi fejedelem, gróf Thurn, gr. Hoffkirchner odahagyva szép otthonaikat, Bethlen segítségével Erdélybe jöttek s hol egyik, hol a másik városban tartózkodtak.

1

1 E kérdések helyességének elismerése és a reá adandó feleletek hívatottak eldönteni Bethlen Gábor föllépésének jelentőségét. Amihez hozzájárul annak mérlegelése is, hogy a törökkel való szövetsége csak eszközül szolgált a maga elé tűzött nagy célok eléréséhez. Ha mindezt elfogadjuk, sikeréről mindenesetre annyit el kell ismernünk, hogy a katasztrófát egy időre feltartóztatta, elodázta addig, míg új erőfeszítésekkel I. Rákóczi György, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc léptek nyomdokaiba. Végleges eredményre jutni nem tudott. De Macaulay nem is köti sikerhez a hősök fogalmát, hanem csak a nagy szándékhoz, a bátor fellépéshez és az önfeláldozó küzdelemhez. Ezekben pedig Bethlennél valóban nem volt hiány. Nem volt hiány a nagy képességekben sem. Hiszen mint államférfiú, diplomata, hadvezér, nemzetgazda, egyaránt bebizonyította zsenialitását. Munkaképessége pedig szinte nem ösmert határt. Ritkán tartott fejedelem annyi országgyűlést, mint ő. Ez országgyűlések munkarendjét maga szabta meg. Ö tűzte ki és jelölte meg a tárgyakat s az irányt, melyek fölött a tanácskozások folytak s amelyekben mint a legjobbat, rendszerint az ő előterjesztéseit fogadták el s emelték határozattá. 1

1 Kraus: Siebenbürgerische Chronik 61—62. lap. 372