Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A vég - Bethlen halálhíre Kassán

meg útját. Visszatérve látta, hogy ezalatt mint kapdosták szét a belső szolgák a fejedelem javait s miként töltöztek. Noha jó dolga volt és kedvességben részesült a fejedelemasszonynál, de a rosszul indult dolgok látása miatt el akarta hagyni szolgálatát és külországba akart menni. De a helytartó, Bethlen István nem engedte. Hogy mi volt az a praktika. amit Kemény említ, kiderül Katalin azon leveléből is, amelyben Kassa tanácsát férje haláláról elhunyta után 2 nap múlva értesítette. Ugyanis már Bethlen életében titokban katolikussá lett, a császár pártjára állott s most Kassát is erre intette úgy, mintha ez a fejedelem akarata volna: Nekünk szerelmes urunkat — írja a kassai tanácsnak — ő szent felsége sok ideig való nehéz betegsége és nyavalyái után e hónap (nov.) 15-én d. e. 11 órakor szép csendes halállal magához szólítá. Mindjárást tudatjuk erről kegyelmeteket, előttünk viselvén, hogy kegyelmetek is utolsó órájáig őfelségének igaz és kedves hívei voltak. Tudván azt is, hogy minemű kegyelmességgel, atyai kegyes jóindulattal és gondoskodással viseltetett kegyelmetekhez. Nyughatatlanságát, költségét és gondos fáradságát nem tekintve, szemei előtt semmit úgy nem viselt, mint kegyelmetek csendes békességét, régi törvényeinek, szép szabadságainak fogyatkozás nélkül való oltalmazását. Amikért hisszük, hogy kedves emlékét minden időben hálával tartják fenn maguk közt. E kegyeletes szavak után azonban az elhunyt végső törekvéseivel ellentétben, de oly beállításban, mintha ez éppen az ő kívánsága lett volna, inti Kassát, hogy térjen vissza a császár hűségére. Noha tudjuk, — írja nekik — hogy maguktól is készek rá, amit a maguk becsületi és ily kegyelmes fejedelem holta után az iránta való hálaadás kíván tőlük. Minden bizonnyal maguk előtt hordozzák, hogy a római császárral micsoda végzést tett a boldog emlékezetű fejedelem. Ezeknek szentül és fogyatkozás nélkül való megtartását kívánjuk s hozzájuk és nemzetükhöz való jóindulattal intjük is, hogy a sok veszedelmes példákat ismerve s a dicséretes emlékezetű fejedelemnek atyai jóindulatból származó, csak halála előtti intésit maguk előtt viselvén, a csendes szép békességet és megmaradást várva ettől: fogyatkozás nélkül véghez vigyék (t. i. hivatkozott intésit teljesítsék). Nyomban el is ereszti Kassát és el is búcsúzik tőle, mikor így fejezi be levelét: ezek után minden időbeli fejedelmi szomszédságos „jóakaratunkat mint közönséges mindnyájoknak, mind pedig közülök külön-külön mindeneknek igaz jóindulattal ajánljuk". Megjegyzi még, hogyha az üdvözült fejedelem tisztességes eltakarításának idejét meg akarják 365