Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A vég - Kassa sorsa Bethlen halála után

ország népeinek generálisát, kassai praesidiumunk főkapitányát és Alvinczy Péter uramat, kassai ecclesiánk prédikátorát, hogy ezekről beszéljenek. Nekik mindenben teljes hitelt adjon. Rákóczi azonban szintén sajátkezűleg ezt írta a levél külsejére: ezek rossz és káros dolgokra akarnak rávenni, kívánván, hogy Erdélyhez kössük magunkat s ennél is többről beszélgettünk véghez nem vihetőkről. Rákóczinak tehát elutasító véleménye volt e tervről. Amit talán Bethlen nem is tudott, vagy ha megbízottai értesítették is róla, egy hó múlva mégis felszólította őt a szokásos szöveggel, hogy az e tárgyban Váradra összehívott tanácskozáson jelenjen meg: Bizonyos és szükséges dolgok kívánják kegyelmed jelenlétét. Intjük és kegyelmesen parancsoljuk, hogy minden maga dolgait hátrahagyva a jövő Mindszent havának 4. napján Váradi városunkba hozzánkjönni el ne mulassza, ahol nem sokáig késleltetjük, hanem haza bocsátjuk.

1 E váradi tanácskozásról ezt írja Kemény: Váraddá hivatta a magyarországi urakat, Rákóczi Györgyöt, Prépostvári Zsigmondot, Lónyai Zsigmondot, Melith Pétert és Györgyöt, Bornemissza Jánost, Nyáry Istvánt és több urat és főrendet. Sokat consultálkodék (tanácskozott) velek: de holta után mind nyaka szakada. (139—140. 1.) De nemcsak Rákóczinak volt elutasító véleménye Bethlen tervéről, hanem hozzáküldött főembere, Bornemissza, Kassa főkapitánya is személyesen meggyőződve a vég közeledtéről, épen úgy, mint néhány egyébként hűtlenség miatt perbe fogott erdélyi főúr, más irányban, a bekövetkező bécsi hatalom felé kezdett tájékozódni. Erről Bethlen maga ír Alvinczynak, Kassát erősen féltve, mint magyarországi uralmának főtámaszát. ,,Noha — írja — oly erőtlen vagyok a hosszú betegségek és számtalan orvosság miatt, hogy csak egyik házból (szobából) a másikba nehezen mehetek, mégis magam akartam egynéhány szóval írni kegyelmednek." Tudatja vele, hogy az erdélyi hűtlenségi perbefogottak miként léptek már is összeköttetésbe a bécsi udvarral és a portával. Az egyik — folytatja levelét — csodálatos dolgot jelentett, amiről senkisem kérdezte, amit gondolni sem tudott senki, melyen mikor sokat álmélkodván semmi ratio velünk el nem hitetheti, noha a palatínus (Eszterházy) és a haditanács elnökének szájából hallott szók, megesküsznek rá .. . E dolgot szükségesnek tartjuk, hogy magának Bornemissza hívünknek (tehát az ő Bécs 1 Sombor, 1629 aug. 17. és Várad, 1629 szept. 10. Tíz nappal későbbi, szintén váradi keltezéssel (szept. 20) Alvinczy is hasonló meghívást kapott, hogy okvetlen megjelenjen személyesen. Ráírva, hogy 4 nap múlva, szept. 24-én kézhez vette. Nemcsak Erdélyt, de a 7 vármegyét is meghívta. Abauj vm. 3 követet küldött ki, köztük az alispánt. 361