Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)
Bethlen kassai kamarája - Bélaváry Dávid kassai kamarai prefektus érintkezése a várossal
fizetésének megsürgetését. Járandóságokat szedettetett be vele, kifizetéseket teljesíttetett, felekkel elszámoltatta. Amikor különféle iparosok Bethlen parancsára dolgoztak, a városi tanács közbenjárását kérték, hogy Bélavárytól megkapják fizetésöket. Amidőn Thury Pál kassai kereskedő polgár őfelsége dolgában Krakkóba, innen Nagyváradra ment, költségei megtérítését a várostól kérte. Ez utasította őt, hogy Bélaváry uramtól kérje (1623). Bélavárynak a várossal való érintkezése nem mindig volt valami kellemes, teendője lévén különféle fejedelmi követelések sürgetése és behajtása, aminek érdekében — amint különben feladata is volt — nem egyszer ugyancsak buzgólkodott és fenyegetőzött, hogy jelentést fog tenni urának. Az sem lehetett kellemes, hogy a kincstár érdekei nem engedték meg, hogy a városnak a követelések enyhítésére, fizetési határidő kitolására vonatkozó kérését teljesítse. De e hivatalos jellegű ízetlenségek mellett személyi megbízhatóságára vonatkozólag is Alvinczy Péternek, Kassa papjának egy kedvezőtlen megjegyzése maradt reánk a városi jegyzőkönyvben, midőn figyelmezteti Almássy bírót, hogy Bélaváry a fejedelemhez megy és félő, hogy a város alá ne öntse a forrót. Viszont amikor Bélaváry a városnak a tilalmazásra vonatkozó szabályait meg nem tartva, Poroszlay elhunyt polgár javaiból kívánta követelését kielégíteni: a város hidegen ezt felelte: lekésett, magának tulajdonítsa (1629). Lőcsén is elég kellemetlen emléket hagyott fenn maga után. Hain krónikájában olvassuk, hogy Bethlen serege számára hadizsoldot szállított Kassáról. Kapuzárás után későn érkezett Lőcsére. 14 szekér pénzt vitt Bethlen táborába egy török „kutyával", csausszal, követtel. Másnap elutazott, miután a város 32 lovát befogta. Ezeket mindjárt a (liptó-) szentmiklósi vendéglőből elvitték ,,az elvetemedett emberek". Ó, te ördögi erdélyi ezred! — kiált fel Hain. 1 3 Mint kamarai igazgatónak sokat kellett foglalkoznia a kassai és a felvidéki kereskedők harmincad-ügyével. Épen e dologban említi őt először, 1623 jan. 5-én a városi jegyzőkönyv. Ekkor a felvidéki 5 szabad királyi város, Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa, Szeben követei Kassán gyűléseztek harmincadmentességük érdekében. Bélaváryhoz küldik Tánczos Pált és Wermisch Gergely uraimékat. Azonban Bethlen ragaszkodott harmincad bevételeihez. Tehát sem ez alkalommal, sem később nem volt módjában kívánságaikat teljesíteni. Legfeljebb csak Ígéreteket tehetett, közvetíthetett, mert neki nem a polgárság, hanem a fejedelmi kincstár érdekeit kellett képviselnie. w Hain: Lőcse krónikája, 166. lap. 1623 dec. 2. Így ír Hain, pedig Lőcse már korábban, okt. 3. óta újra meghódolt Bethlennek. 357
