Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen kassai kamarája - A kamara bevételei, Bethlen elégedetlensége

lannay András nyomban felvett Kassán kiállított nyugtatványára Debreceni Kovács István 39.600 magyar frtot őfelsége parancsolatjából. Ugyanez időben Navj Miklósnak olasznyelvű nyugtatványára szintén „Gábor fejedelem" őfelsége rendeletére 500 frtot fizetett ki ugyancsak a pénzverő bevételéből. Erdélyben a különböző jövedelmek sokkal nagyobb öszszeget tettek ki. Itt e címen nemcsak a pénzverés szerepel jóval nagyobb összeggel, 79.000 frttal, 6480 tallérral és 187 arannyal. Hanem van magyarországi accidentia 16 és fél ezer frt, a sóbányákból 19.000 meg 32 és fél ezer frt, továbbá a zalatnai bányából 125'10V2 (font?) meg 416'46 arany és 125 meg 239 mázsa, 80 meg 17 font ezüst. A kassai kamara és az erdélyi jövedelmek ez ösmertetett kimutatása a körmöci kamaragrófság elszámolásával együtt, ha nem is tiszta, de mégis fogalmat adnak Bethlen kincstára bevételeiről. Sőt némi tájékozódást nyújtanak arról is, hogy mily hivatalos anyagi eszközök álltak a fejedelem rendelkezésére. Természetesen az ő nagy vállalkozásaihoz mindez kevés volt. A hiányokat a maga nagy jövedelmeiből, uradalmaiból, gazdálkodásából, kiviteli kereskedelmi vállalkozásaiból pótolta, amit maga is annyiszor említ. De hangoztatja elégedetlenségét is a kincstári gazdálkodással szemben. Felsömagyarországi főkapitánya, Rákóczi György panaszkodott a kamarásokra és kassai kamarai tisztekre, hogy hadak fogadására nem adnak neki elegendő pénzt. Azt feleli neki, hogy e panaszt megérti, mert az ő hadai részére is szüksége lenne pénzre. De mentségökre szolgál, hogy nem megy kezeikhez jövedelem s ex nihilo nihil fit, semmiből semmi sem lesz. Az elkobzott majorságokból, jószágokból fizethetnének ugyan, de amint hallotta, ezeket idején elosztották és elsáfárkodták. Sőt Rákóczi János uram mindezideig nem bocsátá ki kezéből Leleszt, melyből néhány ezer frt ára bort, búzát s egyebet hordatott el őkegyelme. Ki adta neki s a többinek is, akik ezt cselekedték, „én nem tudom, mert én senkinek semmit nem adtam".

7 Sok mindenfélével foglalkoztatta Bethlen a kamarát. De ami legfőbb feladata lett volna, a jövedelembeszedés s a háborús szükségletek fedezése, e tekintetben nagy kifogásai voltak. Azonban mindjárt hozzátehetjük, hogyha ebben hibás volt is a kamara, mert talán nem fejtett ki elég erélyt a behajtásban, még vétkesebbek voltak az adófizetők. Maga Bethlen bizonyítja ezt, midőn panaszkodik, hogy se rovásadót, dikát, se taxát, hadiadót, se árendákat nem fizetnek. Ezt írja Kassáról Thurzó Imrének: Eddig a kassai kamaráról 2000 frtnál többet az én komornyikjaim (kamarásaim) nem kaptak. 7 Pozsony. 1619 okt. 30. 345