Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)
Bethlen kassai pénzverőjének működése - Kassa bérbeveszi a pénzverőt - Pénzverés további bajokkal
ellen: Kasser hatalmaskodik és zavart csinál. Róth Gáspárt nyilvánosan a piacon rútul beste k. . vafiának mondta. S korábbi tettéért sem akarja büntetését elszenvedni. Két polgár a község nevében kéri a tanácsot, tegyen valamit, mert őfelségét fogják megtalálni felőle. A tanács ismét csak azt határozta, várakozzanak, míg jobb mód lesz benne. Azonban nemsokára Eperjesről is panasz jött ellene. Klein Jakabot, ottani polgárt és kereskedőt az eperjesi Szentháromság-napi sokadalomkor avval vádolta, hogy a polgárjog ellenére krakkói emberrel cimborál és társalkodik a kereskedelemben. Eperjes kéri a tanácsot, hogy intse meg. Ügy látszik, Kassernek csakugyan hatalmas pártfogói voltak, azért mert így viselkedni. Ugyanis a következő év elején ugyancsak Almássy bíró a következőt terjeszti a tanács elé: A hitvány Kasser Mihály dolgában, úgy látszik, Bélaváry uram szintén szeretne minket valamibe hozni, mert kérdé, nem lesz-e ellenemre, ha többen kezességet vállalnak érte. Csináltak is egy levelet, elém adták, hogy írjam alá. — A tanács véleménye is az, hogy valami van a dolog alatt. A kezesek dolgát elfogadhatónak ítélik; de a bíró ne írja a nevét oda, arra a papírra. 2 9 Ami a kassai pénzverés sorsát illeti, már mondottuk, 2 9 Kassa v. jk. 1627 jún. 22., dec. 21., 1628 febr. 13. Kasser Mihály igazi kalandor. Járatos volt Lengyelországban és ezzel szélhámoskodott. Boreladásra vállalkozott, de a rábízott borral becsapta kereskedőtársát. Nagy uraktól kölcsönöket vett föl ez üzleteire, de adósuk maradt. A megcsaltak fordultak ellene Eszterházy Miklós nádorhoz, a kassai generálishoz, de előkelő hitelezői bukásától és pénzök végleges odaveszésétől félve, mindig kimentették. Azonban végre is annyira jutott, hogy a bíró a tanácsban előterjesztette: concivis (polgár) létére tétova csavarog régen, úgy hallom, titkon néha bejár a hostátra (külvárosba), feleségét is kihívatja éjjelte magához. A tanács határozata: Ha ott találtatik, fogják meg. A városi jegyzőkönyvek még 1631—35-ben is többször foglalkoznak vele. Adósa volt Bélaváry Dávid kassai kamarai igazgatónak és egy lengyelországi főembernek, Jarsenszky Jánosnak. Kezességet vállalt érte Herczeg Sámson, aki házat, hostáti majorját és kertjét kötötte le érte. A lengyel eljött Kassára, pénzét kérte, de nem kapta meg. Kérelmére a bíró akaratjával a kezes özvegyét, Herczegnét lecsukták. De Róth Gáspár (gazdag kassai kereskedő) megkönyörült az asszonyon s kifizetett érte a lengyelnek 957 frtot. Tehát Róth majdnem 1000 frtot adott helyette. Pedig neki magának is három nagy összeggel tartozott Kasser, éspedig először 827 frttal. Másodszor, amit helyette Bélavárynak készpénzzé] és marhával, vagyis ,,a megholt fejedelem számára való gyászruhával" fizetett. (Bizonyára Bélaváry Gyulafejérvárra a temetésre ment s erre ruhát csináltatott.) Harmadszor a fejedelemnek, Bethlennek 2232 frt 95 dénárt fizetett Kasser helyett. E négy összeg fejében Róth Gáspár és Herczegné lefoglalta Kasser házát, majorját és az őket illető részt el is vették. Házát palotának mondják, tehát kőház volt. Kasser olyan mestere volt ügyei elhúzásának, hogy Veres (Vörös) András még 7 év múlva is (1635) kereshette vele szemben a maga iga330
