Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen viszonya Kassához - A város hűsége és szabadságának megvédése - "Mi csak ragaszkodunk őfelsége kegyelmességéhez"

megtántorodott. Rákóczi György elhagyta udvarát, hazament felesége ,,partusára". Bethlen hagyta őt, de hozzáintézett leve­lében erős célzást tett a hűtlenekkel szemben követendő el­járására. Illésházy feloldozását kérte hitlevele alól. De Beth­len nem bocsátotta el. Biztatta Trencsén vára bevehetetlen­ségével s biztosította oltalmáról. Ugyanezen időben (bár nem tartozott a 4 közé) nyomatékosan hűségre intette Thurzó Szaniszlót is Kassáról: Éjt-napot eggyéteszek, hogy kegyel­metek segítségére siessek. Drágább marhámmal (javammal) fejemnél nem kedveskedhetek kegyelmeteknek. Csak várja­tok el, ha szükség kívánja, életemet is elhagyom kegyelmetek mellett. 3 Legnehezebben esett az általa annyira szeretett és becsült Thurzó Imre megingása. Ezt írta neki: A kegyelmed leve­lénél és üzeneténél én bizony szomorúbb hírt nem hallottam, mióta Kassára jöttem. Kitől és azóta féltem, mióta Forgách. csal való tárgyalását közölte. Tudom, hogy a vármegyét ná­hány lator corrunpálta, kikre ha meg nem halok, bizony gondot viselek. A vármegye defectióján (elpártolásán, párt­ütésén) én keveset búsulok, hanem búsulok a kegyelmed in­tentációján (szándékán). Csodálkozom igen, hogy ily kicsiny dolgon mindjárt megcsökkenik kegyelmed és jóhírének-nevé­nek kisebbülésére vergáló discurzust (vezető beszédet, érve­lést) veszen eleiben. Bizony édes öcsém, nem illik kegyel­medhez, hogy az egész kereszténységben kiterjedt jó hírét­nevét hazájáért s annak szabadságinak helyére állatásáért egyszer oly keményen fogott fegyverét ily gyalázatosan le­vesse oldaláról és változtassa határozatát maga veszedel­mére. Ha ez volt, uram, mindnyájatok akaratja, miért taszítot­tatok engemet is a sárnak közepibe? Miért hívott kegyelmed engem a szövetségre és az egyesülés aláírására? Mert amit magának is sokszor megmondottam, soha bizony én sem Széchy, sem Rákóczi hívására házamtól, országomnak békes­séges állapotjából meg nem indultam volna, ha kegyelmed akaratját nem tudtam volna. Ha kegyelmed előveszi a köz­tünk való kötelezettséget, semmi szerencse változás, félelem, kárvallás, megszorulás, rémítés attól minket fel nem szaba­dít. De erről sem írok többet, hanem igen nagy atyai szere­tetből Istene tiszteletének, igaz vallásának, hazájához, nem­zetéhez való igaz szeretetére, kötelességére, jó hírének-nevé­nek becsületben való megmaradására is ne gondoljon az el­lenségnek országunkban való grasszálásával, a vármegye de­fectiojával, a pártosok lázadásával, mert csak akarjon ke­gyelmed, vagyon annyi hada, hogy ezen segítsen s én magam is és vezéreimmel nagy hadakat indítok ... így nem lehet a » Kassa, 1621 jun. 10. 18* 275

Next

/
Oldalképek
Tartalom