Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen viszonya Kassához - A város hűsége és szabadságának megvédése - "Mi csak ragaszkodunk őfelsége kegyelmességéhez"

megtántorodott. Rákóczi György elhagyta udvarát, hazament felesége ,,partusára". Bethlen hagyta őt, de hozzáintézett levelében erős célzást tett a hűtlenekkel szemben követendő eljárására. Illésházy feloldozását kérte hitlevele alól. De Bethlen nem bocsátotta el. Biztatta Trencsén vára bevehetetlenségével s biztosította oltalmáról. Ugyanezen időben (bár nem tartozott a 4 közé) nyomatékosan hűségre intette Thurzó Szaniszlót is Kassáról: Éjt-napot eggyéteszek, hogy kegyelmetek segítségére siessek. Drágább marhámmal (javammal) fejemnél nem kedveskedhetek kegyelmeteknek. Csak várjatok el, ha szükség kívánja, életemet is elhagyom kegyelmetek mellett.

3 Legnehezebben esett az általa annyira szeretett és becsült Thurzó Imre megingása. Ezt írta neki: A kegyelmed levelénél és üzeneténél én bizony szomorúbb hírt nem hallottam, mióta Kassára jöttem. Kitől és azóta féltem, mióta Forgách. csal való tárgyalását közölte. Tudom, hogy a vármegyét náhány lator corrunpálta, kikre ha meg nem halok, bizony gondot viselek. A vármegye defectióján (elpártolásán, pártütésén) én keveset búsulok, hanem búsulok a kegyelmed intentációján (szándékán). Csodálkozom igen, hogy ily kicsiny dolgon mindjárt megcsökkenik kegyelmed és jóhírének-nevének kisebbülésére vergáló discurzust (vezető beszédet, érvelést) veszen eleiben. Bizony édes öcsém, nem illik kegyelmedhez, hogy az egész kereszténységben kiterjedt jó hírétnevét hazájáért s annak szabadságinak helyére állatásáért egyszer oly keményen fogott fegyverét ily gyalázatosan levesse oldaláról és változtassa határozatát maga veszedelmére. Ha ez volt, uram, mindnyájatok akaratja, miért taszítottatok engemet is a sárnak közepibe? Miért hívott kegyelmed engem a szövetségre és az egyesülés aláírására? Mert amit magának is sokszor megmondottam, soha bizony én sem Széchy, sem Rákóczi hívására házamtól, országomnak békességes állapotjából meg nem indultam volna, ha kegyelmed akaratját nem tudtam volna. Ha kegyelmed előveszi a köztünk való kötelezettséget, semmi szerencse változás, félelem, kárvallás, megszorulás, rémítés attól minket fel nem szabadít. De erről sem írok többet, hanem igen nagy atyai szeretetből Istene tiszteletének, igaz vallásának, hazájához, nemzetéhez való igaz szeretetére, kötelességére, jó hírének-nevének becsületben való megmaradására is ne gondoljon az ellenségnek országunkban való grasszálásával, a vármegye defectiojával, a pártosok lázadásával, mert csak akarjon kegyelmed, vagyon annyi hada, hogy ezen segítsen s én magam is és vezéreimmel nagy hadakat indítok ... így nem lehet a » Kassa, 1621 jun. 10. 18* 275