Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Vár- és városépítő törekvései - Kassa városa nem győzi a fejedelmet téglával ellátni

Ugyanekkor mások is kértek a várostól téglát. Almássy István bíró kijelentette, hogy Alvinczy Péter prédikátor bemutatta neki Tokaj levelét, melyben 16.000 téglát kér a várostól pénzért. De úgy veszi, mintha ingyen adnák, mert e földön (vidéken) pénzen sem lehet kapni. A templomot akarják vele „földelni, pagimentomozni, mert eddig merő büdös porból áll". Alvinczy is igen kéri a várost, hogy enélkül ne hagyják szegényeket. Az előbb említett Szikszai Mátyás, őfelsége tarcali udvarbírája is ír mellettök. A tanács meg is hallgatja kérésöket, bár a város is nagy szükséget szenved téglában. De Isten tiszteletére adnak 6.000-et. Tehát csak harmadrészét utalják ki, ami nem is csoda, mert ugyanekkor Fuló Miklós abaúji alispán 2.000 darab téglát kér és kap. Nagyidáról őnagysága (Perényi főispán?) 3.000 téglát kér pénzért. Bornemissza vicegenerális őnagysága számára is megszavaz a tanács 10 000-et mivel régen solicitálja, sürgeti.

6 Ez adatok alapján bizonyára nem túlozunk, ha a városban a környékére is kiterjedő építési kultúrforrást látunk. Más oldalról azonban csodálkozhatunk, hogy egy ilyen polgári társadalom az erősebb haladás kárára nem tudta termelését a keresletnek megfelelő mértékben kifejleszteni. Helyes úton járunk azonban, ha ennek okát abban keressük, hogy a város a téglagyártást épúgy, mint a malomipart, sörgyártást stb. saját jól jövedelmező monopóliumának foglalta le. Kizárta belőle polgárainak szabad versenyét s a magánvállalkozás fejlesztő törekvéseit. Ami persze a termelés mennyiségének s az építkezés kibontakozásának korlátozására vezetett. Annyira szenvedélyes építő volt Bethlen, hogy erőszakkal is lefoglalta a város egész téglakészletét. Kassai kamarájának igazgatója, Bélaváry Dávid a város téglatisztjének üzente, hogy senkinek ne adjon téglát, hanem egész kemencéstül foglalja le őfelsége számára. Sőt, a kemence száját is pecsételje le, hogy senki hozzá ne férhessen. Megüzente, hogy egyáltalán senkinek nem engednek át téglát, hanem erőszakkal is elveszik. „Engem igen búsítanak evvel — mondja a tanácsban referáló bíró, Lang János —, kegyelmetek lássa, mit tesz e dologban". A tanács azonban nem engedett oly könnyen a fenyegetésnek. Igen szokatlannak ítéHe az erőszakosságot. Annyival is inkább, mert a város szegénysége már pénzt is adott téglára, hogy télére kemencét, kemencelábat csináltasson magának. Kijelentette tehát, hogy nem adhat többet őfelséqe parancsára, mint a tégla harmadrészét, legfeljebb a felét. Ha hataTmacul elveszik, akkor lássák (elhatározzák), hogy mit tegyenek.

7 8 Kasra v. jk. 1627 aug. 30., szept. 23. 7 Kassa v. jk. 1625 aug. 12. 187