Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

"Az feldöld az egy városra néz teljességgel" - Kassa meghódolása a városi jegyzőkönyv szerint - A fölkelő a város falai alatt

a 12 tagú szenátusnak, a 100 tagú választott községnek, comraunitásnak és végül az összpolgárok gyűlésének, az ú. n. fekete községnek kellett meghoznia. Éspedig, amint a jegyzőkönyv több helyen is említi, a szavazatok összeolvasásával. A város polgárai e napokban szinte állandó gyűlésben voltak, sőt fegyveres készenlétben gyűléseztek, mert kivüliőlbelülről nekik kellett megvédeniök a várost és biztosítaniok a maguk elhatározásának érvényesülését. Künn a kapuk előtt a támadásra kész felkelők állottak, kikkel egy igen nagy lelki közösség, vallásuk érdeke fűzte össze őket. Benn a csekély fegyveres erővel rendelkező s a város védelmét kéiő generális-főkapitány, akit az választott el tőlük végzetesen, hogy a lelkiismereti szabadságukat veszélyeztető ellenreformációs törekvéseknek helyi főexponense volt. Igen fontos tényezőnek kell tekinteni a polgárságnak a neki nyújtott kedvezményekből eredő királyhűségét. Ezt a ragaszkodást azonban a Habsburgoknak a város iránti közönye, sőt valláspolitikai okokból gyakran ellenséges magatartása nagyon megingatta. E rövid pár nap alatt nem kicsiny dologról, jövendő sorsukról kellett hatáiozniok. Az ügyüket képviselő fölkeléshez állanak-e, amelynek sikere bizonytalan is lehet. Avagy megmaradnak-e az ellenreformációs törekvésű, tehát lelki világukat megrázkódtató bécsi udvar mellett. Mindkét elhatározás veszélyeket rejthetett magában. Izgató kérdés elé voltak tehát állítva. S ami nem kevéssé meglepő, ez izgalmat a városi jegyzőkönyv egyáltalán nem mutatja. Szinte hideg táigyilagossággal mondja el az eseményeket. Személyek iránti rokonszenv nem nyilatkozik meg. Ami pl. az ugyanezen eseményeket megörökítő Szepsi-Laczkó krónikájáról nem mondható. Sőt ennek szinte minden során, gyakori gúnyos megjegyzésein meglátszik, hogy írója hová hajlik. Ez talán egy krónikásnál elfogadható. De a kassai jegyző hivatása magaslatán állott. A városi jegyzőkönyvhöz tárgyilagos, komoly hang és résziehajlatlanság illik. E jegyzőkönyvön ennek megfelelően az akkori bíró és tanács méltósága tükröződik vissza. S a jegyző kiváló tolla a tartalmas, sokat kifejező, magvas előadásban tűnik ki. Szinte érezte felelősségét, amellyel a város és a személyek iránt a hatalommal és az utókorral szemben tartozik. Semmit ki nem élez, senkit nem exponál, nem szolgáltat alapot sem tőkecsinálásra, sem üldözésié. Hangulat és részrehajlás, dicséret vagy elítélés helyett maguk a tények beszélnek. De halljuk most már magát a jegyzőkönyvet, melynek eredeti latin szövegét egész terjedelemben lehető hűséggel igyekeztünk visszaadni. Csak itt-ott szőttünk bele egy-két magyarázó és összekötő megjegyzést. 1619 szeptember 3-án déltájban, vagy inkább délután „a magyarok" néhány lovas csapata és gyalogosa Rákóczi György, Nyáry Zoltán és Monoki Sebestyén vezérletével 16