Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A fejedelem érintkezése a város vezetőségével és polgáraival - Érintkezés a korabeli 4 bíróval - Bethlen kedvelt kassai papja, Alvinczy Péter

kérjen. Azonban a kancellár a császárnál „elbontotta" (elron­totta), a jezsuitákat „bélelvén neki" (küldte hozzá). Maga a császár élőszóval megmondta, hogy nem kívánt eddig sem befolyást gyakorolni (Bethlen ilynemű törekvéseire) s a jövő­ben is mindenben kedvében fog járni. Azonban szellemi dol­gokban megtiltja az ily kapcsolódást. Sőt inkább azt kívánja, hogy minden vallási tekintélyt megtaláljanak itt az egész birodalmában, még egyes részeiben is. E válasz dacára Böjti magát Istenre bízva szabadlevél nélkül is elment Norinberkába, onnét Majnai Frankfurtba, majd egy városba, ahol hír szerint Európa legnevezetesebb theologiaí doktora, Alstedius lakik. Mindaddig ostromolta, míg hajlandó volt (a fejedelem) szolgálatára adni magát, noha Lugdunumban főprofesszor volt. Kívüle két más professzort is megnyert, kiknek szerződést és 50—100 frt előleget adott. Reverzálist adtak magukról, hogy májusban lejönnek. Egy Bornemissza nevű magyar is van Lugdunumban, kit igen di­csérnek, ő is eljön. Sőt akit ezelőtt hiába hívtak, Csiklius doktor is megígérte bejövetelét. Ha ezek eljönnek, nem lesz utolsóbb a fejérvári iskola némely németországinál. A tanulók szélesebb látókörű továbbtanulása végett Beth­len külföldre is kiküldött tanulókat magasabb fokú iskolázta­tásra. Egy ily alkalommal az a hír kerekedett, hogy e diákok rosszul jártak, ügyükben Bethlen egyenesen Pázmányhoz for­dult, előadva, hogy 15 tanulót küldött Wittembergába tanulni éspedig 10-et a maga (Bethlen) költségén. De úgy hallotta, hogy ezeket Carolus herceg őfelsége mind levágatta. Sziléziai prefektusát is elfogatta, amikor hozzá (Bethlenhez) igyekezett Kassára. Ha ez igaz, írja Pázmánynak, az egyezség valóban felbomol köztük. Fölkérte Alvinczyt, hogy nézzen utána a dolognak. De ez értesítette, hogy bár szorgalmasan tudakozó­dott, semmi ilyesminek nyomára nem jött. Mindössze az egyik diák megbetegedett és meghalt. 1 2 Annak a mély együttérzésnek, kegyes barátságnak, amellyel Bethlen Alvinczy iránt viseltetett, legbeszédesebb bizonyítéka az a levél, amelyet fia ügyében írt a fejedelem. A kor szokásaként Alvinczy a gyulafejérvári fejedelmi ud­varba adta fiát szolgálatra és magasabbfokú társadalmi és hadi nevelés végett. A fiúból azonban hiányzott a kötelesség­érzet és fegyelem, amiért rendreutasításban részesülhetett ta­lán az udvarmester, vagy a kiképző udvari tiszt részéről. Megtérés helyett azonban csúnya panaszos levelet írt atyjá­nak. Az apa a fejedelem iránti mélységes bizalomból e levelet " Gyulafejérvár, 1622. aug. 21. Fogaras, 1629. jan. 7. Szilágyi: Beth­len G. fej. kiadatlan politikai lev. 460 1. Pázmányhoz: Tokaj, 1623. márc. 23. I. m. 379 1. 146

Next

/
Oldalképek
Tartalom