Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)
A fejedelem érintkezése a város vezetőségével és polgáraival - Érintkezés a korabeli 4 bíróval - Bethlen kedvelt kassai papja, Alvinczy Péter
kérjen. Azonban a kancellár a császárnál „elbontotta" (elrontotta), a jezsuitákat „bélelvén neki" (küldte hozzá). Maga a császár élőszóval megmondta, hogy nem kívánt eddig sem befolyást gyakorolni (Bethlen ilynemű törekvéseire) s a jövőben is mindenben kedvében fog járni. Azonban szellemi dolgokban megtiltja az ily kapcsolódást. Sőt inkább azt kívánja, hogy minden vallási tekintélyt megtaláljanak itt az egész birodalmában, még egyes részeiben is. E válasz dacára Böjti magát Istenre bízva szabadlevél nélkül is elment Norinberkába, onnét Majnai Frankfurtba, majd egy városba, ahol hír szerint Európa legnevezetesebb theologiaí doktora, Alstedius lakik. Mindaddig ostromolta, míg hajlandó volt (a fejedelem) szolgálatára adni magát, noha Lugdunumban főprofesszor volt. Kívüle két más professzort is megnyert, kiknek szerződést és 50—100 frt előleget adott. Reverzálist adtak magukról, hogy májusban lejönnek. Egy Bornemissza nevű magyar is van Lugdunumban, kit igen dicsérnek, ő is eljön. Sőt akit ezelőtt hiába hívtak, Csiklius doktor is megígérte bejövetelét. Ha ezek eljönnek, nem lesz utolsóbb a fejérvári iskola némely németországinál. A tanulók szélesebb látókörű továbbtanulása végett Bethlen külföldre is kiküldött tanulókat magasabb fokú iskoláztatásra. Egy ily alkalommal az a hír kerekedett, hogy e diákok rosszul jártak, ügyükben Bethlen egyenesen Pázmányhoz fordult, előadva, hogy 15 tanulót küldött Wittembergába tanulni éspedig 10-et a maga (Bethlen) költségén. De úgy hallotta, hogy ezeket Carolus herceg őfelsége mind levágatta. Sziléziai prefektusát is elfogatta, amikor hozzá (Bethlenhez) igyekezett Kassára. Ha ez igaz, írja Pázmánynak, az egyezség valóban felbomol köztük. Fölkérte Alvinczyt, hogy nézzen utána a dolognak. De ez értesítette, hogy bár szorgalmasan tudakozódott, semmi ilyesminek nyomára nem jött. Mindössze az egyik diák megbetegedett és meghalt. 1 2 Annak a mély együttérzésnek, kegyes barátságnak, amellyel Bethlen Alvinczy iránt viseltetett, legbeszédesebb bizonyítéka az a levél, amelyet fia ügyében írt a fejedelem. A kor szokásaként Alvinczy a gyulafejérvári fejedelmi udvarba adta fiát szolgálatra és magasabbfokú társadalmi és hadi nevelés végett. A fiúból azonban hiányzott a kötelességérzet és fegyelem, amiért rendreutasításban részesülhetett talán az udvarmester, vagy a kiképző udvari tiszt részéről. Megtérés helyett azonban csúnya panaszos levelet írt atyjának. Az apa a fejedelem iránti mélységes bizalomból e levelet " Gyulafejérvár, 1622. aug. 21. Fogaras, 1629. jan. 7. Szilágyi: Bethlen G. fej. kiadatlan politikai lev. 460 1. Pázmányhoz: Tokaj, 1623. márc. 23. I. m. 379 1. 146
