Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A fejedelem érintkezése a város vezetőségével és polgáraival - Érintkezés a korabeli 4 bíróval - Négy kitüntetett polgár: Rajner, Varrannay, Bocatius, Magdeburger

tes , hatalmas, két utcára terjedő, azóta sok átalakuláson ke­resztülment háza. A másik a Dómban a Mária látogatása ol­tára melletti falmezőre helyezett, túlnyomólag renaissance stílusú, az olasz templomokéhoz hasonló művészi síremlék. Lent, tartó oszlopain a baloldalon a Schubert-, jobboldalon a Rajner-család címerével. Beszédes jeléül e két család összeházasodásának. Rajner Menyhért 1615-ben II. Mátyás­tól nyert nemességet s általa fia, Menyhért, leányai, Katalin és Zsuzsanna. Méltányolta és megbecsülte Bethlen e forradalmi idők egy harmadik kassai vezető emberét, Bocatius Jánost is, ki Kassa iskoláinak igazgatója, majd városbíró volt. Az ellen­reformáció hatása alatt nagy híve Bocskainak. Rajner Meny­hérttel és Varannay Andrással együtt mint akkori bírónak, neki is nagy része volt benne, hogy Bocskai serege előtt a polgárság megnyitotta a város kapuit (1604). Mikor Bocskai a németországi protestánsokhoz követül küldte, elfogták s a hagyomány szerint hű neje csak öt év múlva tudta becsem­pészett kötélhágcsó segítségével kiszabadítani. Kassára visz­szatérve újra megkínálták a főbírói tiszttel, de ő csak az iskola igazgatását vállalta. Bethlen a gyulafehérvári könyv­tár őrévé tette s diplomáciai megbízásokban többször alkal­mazta. Ilyen küldetésben is halt meg Magyarbródon 1621 október 31-én, 72 éves korában. Bocatius iskolaigazgató, bíró, diplomata és költő is volt. Háza, a későbbi Szapáry-ház a Fő-utcán (ma 73. szám) mind­járt a fejedelmi udvarház mellett állott, északnak. Mint gyu­lafehérvári könyvtáros is, továbbra is fenntartotta kassai házát. Kérte a nemes tanácsot, hogy mostanság ne kívánja házának adóját, hanem ha (csak mikor) visszajön őfelségétől s adjanak neki két lovat kocsival Eperjesig. Megtekintvén szolgálatját, mikor mester (iskolameseter, tanító) volt, akkor­beli adóját szállítsa le a nemes tanács. E kérelmére határo­zatot nem hoztak (1620 szept. 22). Bizonyára azért késleked­tek, mert mint érdemes embert nem akarták elutasítani. Más­részt pedig e költséges, háborús világban nem oly könnyen mondhattak le adóbevételeikről. Bethlen mindenesetre figyel­mes volt iránta. Könyvtárosi fizetése mellett udvartartása költségére Bocatius uramnak 5 rőf gránátposztót adatott, és­pedig finomat (talán velencei gránátot), mert rőf je nem a szokásos köznapi 1—3, hanem 6 és fél frt volt. összesen 32 frt 50 dénár. (Kamarai számadások, 1620 aug. 15.) Fontos kiküldetése folytán személyesen ismernie kellett Bethlennek Magdeburger Joachim tekintélyes kassai keres­kedő és szenátor polgárt, bíróhelyettest is. Bethlen „taná­csos főrendeinek" 1620 máj. 8-ra Kassára összehívott gyűlése három követet küldött Prágába a cseh király, Pfalzi Frigyes 135

Next

/
Oldalképek
Tartalom