Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A fejedelem érintkezése a város vezetőségével és polgáraival - Érintkezés a korabeli 4 bíróval - Négy kitüntetett polgár: Rajner, Varrannay, Bocatius, Magdeburger

tes , hatalmas, két utcára terjedő, azóta sok átalakuláson keresztülment háza. A másik a Dómban a Mária látogatása oltára melletti falmezőre helyezett, túlnyomólag renaissance stílusú, az olasz templomokéhoz hasonló művészi síremlék. Lent, tartó oszlopain a baloldalon a Schubert-, jobboldalon a Rajner-család címerével. Beszédes jeléül e két család összeházasodásának. Rajner Menyhért 1615-ben II. Mátyástól nyert nemességet s általa fia, Menyhért, leányai, Katalin és Zsuzsanna. Méltányolta és megbecsülte Bethlen e forradalmi idők egy harmadik kassai vezető emberét, Bocatius Jánost is, ki Kassa iskoláinak igazgatója, majd városbíró volt. Az ellenreformáció hatása alatt nagy híve Bocskainak. Rajner Menyhérttel és Varannay Andrással együtt mint akkori bírónak, neki is nagy része volt benne, hogy Bocskai serege előtt a polgárság megnyitotta a város kapuit (1604). Mikor Bocskai a németországi protestánsokhoz követül küldte, elfogták s a hagyomány szerint hű neje csak öt év múlva tudta becsempészett kötélhágcsó segítségével kiszabadítani. Kassára viszszatérve újra megkínálták a főbírói tiszttel, de ő csak az iskola igazgatását vállalta. Bethlen a gyulafehérvári könyvtár őrévé tette s diplomáciai megbízásokban többször alkalmazta. Ilyen küldetésben is halt meg Magyarbródon 1621 október 31-én, 72 éves korában. Bocatius iskolaigazgató, bíró, diplomata és költő is volt. Háza, a későbbi Szapáry-ház a Fő-utcán (ma 73. szám) mindjárt a fejedelmi udvarház mellett állott, északnak. Mint gyulafehérvári könyvtáros is, továbbra is fenntartotta kassai házát. Kérte a nemes tanácsot, hogy mostanság ne kívánja házának adóját, hanem ha (csak mikor) visszajön őfelségétől s adjanak neki két lovat kocsival Eperjesig. Megtekintvén szolgálatját, mikor mester (iskolameseter, tanító) volt, akkorbeli adóját szállítsa le a nemes tanács. E kérelmére határozatot nem hoztak (1620 szept. 22). Bizonyára azért késlekedtek, mert mint érdemes embert nem akarták elutasítani. Másrészt pedig e költséges, háborús világban nem oly könnyen mondhattak le adóbevételeikről. Bethlen mindenesetre figyelmes volt iránta. Könyvtárosi fizetése mellett udvartartása költségére Bocatius uramnak 5 rőf gránátposztót adatott, éspedig finomat (talán velencei gránátot), mert rőf je nem a szokásos köznapi 1—3, hanem 6 és fél frt volt. összesen 32 frt 50 dénár. (Kamarai számadások, 1620 aug. 15.) Fontos kiküldetése folytán személyesen ismernie kellett Bethlennek Magdeburger Joachim tekintélyes kassai kereskedő és szenátor polgárt, bíróhelyettest is. Bethlen „tanácsos főrendeinek" 1620 máj. 8-ra Kassára összehívott gyűlése három követet küldött Prágába a cseh király, Pfalzi Frigyes 135