Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)
Bethlen Gábor kassai udvara - Bethlen kassai főkapitányai az udvarban és városi ügyekben - Bornemissza vicegenerális a város életében
kérte, töresse le, mert embert kezd ölni. 2 9 Bizonyára ez vitte rá, hogy a várostól megvételre házat kért pénzért. E kérelmére a város rendkívüli nagy — történetében szinte példátlan — ajándékképen az ú. n. Rueber-házat adta neki. Ugyanez időben Perényi generális és Bornemissza a nagyobb katonai helyőrség (praesidium) bevételéért ostromolják a várost. Lehetséges, hogy ennek elhárítása érdekében történt e bőkezűség, más oldalról pedig azt kérdhetjük, Bethlen és a generális mellett miért lett volna éppen Bornemisszának döntő szava? Vagy a város megtudta, hogy pár hó múlva már ő lesz a generális? A Rueber-ház a régi Kassa egyik leghatalmasabb, ma kétemeletes, kétkapubejáratú épülete a Fő-utca 94. sz. alatt a Ferenc-rendi, a mai szemináriumi templommal ferdén átellenben. Barokk díszű homlokzata két emeletre felnyúló, korintusi fejű falioszlopokkal tagolva. Nevét egykori tulajdonosától, a Dóm káptalani sekrestyéjében eltemetett pixendorfi Rueber János, Felsőmagyarország érdemes s kedvelt, 16 éven át (1568—1584) főkapitányától nyerte. Tőle családjára szállott. Tulajdonképen 3 házból állott. A harmadikat e családtagok egyike, Rueber György 1604-ben 800 frton, 30 köböl gabonán 'és 4 hordó hejcei boron szerezte meg. 3 0 Ez örökösöktől adósság fejében a városra szállt e házcsoport. Ügy Tiefenbach, mint Básta főkapitányok székhelyéül szolgált. Itt rendezte be pénzverőjét Bethlen. Nem kis dolog volt e Rueber-ház odaajándékozása Bornemisszának, mert a városok mindig óvakodtak tulajdonaikat megfogyatkoztatni, erre vezetői esküt is tettek. De most épen Almássy István bíró az ügy fő szószólója, ki — amint mondottuk — más jelekből is láthatólag jó viszonyban volt Bornemisszával. Ügyes beszédben igyekezett a városi tanácsot megnyerni. Különösen a város tribunus plebisét, fürmenderét, népszószólóját, a bíró után főemberét, a közgyűlés, communitás elnökét, az egész közigazgatásnak, kiváltkép a város javainak és gazdálkodásának legfőbb ellenőrét. A következőket mondotta: Emlékezhetik kegyelmetek reá minemű ügyefogyott emberek legyünk mi, akiket jóakaróinknak tartunk is, azokban is megfogyatkoztunk. Nyilván lehet kegyelmeteknél, mennyi jóakarattal van irántunk Bornemissza János uram, kiváltkép azok tudják, kik együtt forgolódnak velem, kegyelmed is fürmender uram. Sőt most is amiben tudna, örömmel intermittál (közbenjár), mintegy édesatyánk. Egy házat régen instál pénzeért, ne vegyük kedvét. Ily rábeszélésre a tanács ki is mon« 1 9 Kassa, v. lt. 1627. nov. 9., 1625. ápr. 10. »Kassa, v. lt. 5085. 117
