Sebestyén József, Spielberger Leo: Beneš. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Bratislava. Slovenská Grafia, 1934)

Második rész: Beneš elindul útjára

vesen hajlott az abban a korban szokatlannak és vakmerőnek tünő újításokra is, ha azokban prakti­kus eredményeket vélt látni. Matej Beneš kis gazdasága az egész környéken vezetett. Első volt, aki mezőgazdasági gépeket használt. Ebben a munkájában legidősebb fia, Vác­lav segített neki, aki mint tanító intenzíven foglal­kozott mezőgazdasági kérdésekkel is. Ez a vonás mindenképpen érdekesen állítja be az öreg Benešt, aki abban az időben mint öreg földműves meghall­gatta fia tanácsát és belátta azt, hogy fia, bár ta­nult ember, érthet a mezőgazdasághoz is. A nyolc gyermek eltartása egyre fokozottabb igé­nyeket támasztott a családfővel szemben. Űj kere­seti források után kellett nézni. Matej Beneš egy kis téglakészítő üzemet vett bérbe és téglakészítés­sel kezdett foglalkozni. Ennél a munkánál gyakran lehetett látni az öreget, amint egyedül rakja fel a szekérre a téglákat és viszi a falvakba. Később újabb kereseti ággal bővült Matej Beneš foglalko­zási köre. A faluban megvásárolta a gabonát és Pil­senbe vitte eladni. A sok fáradságos munka elle­nére sem tellett annyi Matej Benešnek, hogy gond­talan nevelést és tanulást biztosítson gyermekeinek, akik bizony így megismerték a nélkülözést is. Matej Beneš gyermekeivel szemben jó, de szigorú apa volt, aki gyermekeitől megkövetelte a munkát. A diákgyerekek, ha vakációra hazajöttek, nem igen tudták, hogy mi az a gondtalan élet, a henyélés, a vakáció ezer öröme. Dolgozniok kellett, mert mun­kájukra szükség volt. Ez a körülmény azután mély nyomot hagyott a gyermekekben. Életük zsenge ko­rában megismerték a demokráciát, a munka meg­becsülését és értékét. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom