Sebestyén József, Spielberger Leo: Beneš. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Bratislava. Slovenská Grafia, 1934)

Első rész: Egy nemzet napsütésben és árnyékban

Aerenthal Lexa külügyminiszter minden diplomáciai előkészítés nélkül annektálja Bosznia-Hercegovinát, vagyis az 1879-es berlini kongresszus határozatát, amellyel a monarchia meghatalmazást, kap ennek a szláv területnek ideiglenes megszállására, egyszerűen felrúgja. Ezzel új veszedelmes probléma merül fel a bécsi urak előtt, a szerb kérdés. Szerbia — terra incognita. Bécs értelmetlenül áll az egész kérdés előtt. Anynyit tudtak, hogy a cár legfőbb patrónusa a négymilliós kis balkáni országnak, mert azt remélte, hogy Konstantinápolyhoz vezető útjában Belgrád az első stáció. Tudták azt is, hogy a cár szükség esetén fegyverrel is oldalára áll Szerbiának. Valahogyan mégis lebecsülték ezt a kis országot és a magyar nagybirtokosok érdekében erősen agreszszív politikát folytattak ellene. Szerbia agrárállam. Ha búzáját és sertéseit nem tudja exportálni, saját zsírjában fullad meg. A magyar grófok azt mondták, hogy inkább fulladjon meg, sem hogy Magyarországon a liszt, kukorica és zsír árát lenyomja. Amióta a két Balkánháborúban szenvedett vérveszteségei meggyöngítették, még kevésbé tartott tőle a monarchia. 1912-ben Masaryk Tamás kihallgatáson jelentkezett Berchtold külügyminiszternél. A professzor Belgrádból jött, ahol Pasics miniszterelnökkel tárgyalt és annak üzenetét hozta. A szerb államférfi azt az ajánlatot tette a monarchiának, üljenek le a zöld asztalhoz és próbálják meg kölcsönös engedékenységgel az elmérgesedett viszonyt valamiképpen megjavítani. Masaryk professzor küldetése megtört a bécsi grófok gőgösségén. A 47