Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943 (Budapest. Globus, 1943)
es r. kal. kisebbség éppúgy halálra ítélte önmagát, mint az ipolymenti római katolikus többség és protestáns kisebbség. Hasonló vizsgálódással pontosan megállapítható, hogy egy-egy faluban mikor és meddig volt egészséges, normális szaporodás, mikor tért a község át a szaporodás szabályozására, vagy közvetlenül meredeken a nemzetet gyilkoló egykézésre. A község népmozgalmi, anyagi és lelki, közelebbről erkölcsi viszonyairól nyert alapos és szemléltető feldolgozás csak egy része, indokolása annak a munkának, melyet törvénytervezet formájában kidolgozni fogok. Csak a betegség indítékainak és méreteinek a tárgyilagos megállapítása, amelynek egyenes következménye a gyógyítási lehetőségek alkalmazása a leghivatottabbak •és a legtöbb eredményt kínáló módok igénybevételének segítségével. Rendeleteimnek és munkámnak máris érezhető a hatása. Magukra döbbennek az emberek, gondolkoznak. Az egyke veszélyére eddig őket hivatalos helyről — a lelkész erkölcsi szemszögből felfogott prédikációin túl — nem igen figyelmeztették. A csehek orvosaik útján örömmel könyvelték el az önmagát pusztító magyarság sorsát. Vármegyém lakói értelmes magyarok. Ezért bízom benne, hogy megértik az idők intő szavát addig is, míg erre a megfelelő törvények életbeléptetése kényszeríteni fogja. Pár hónapon belül közzéteszem a garam- és ipolymenti egyke útját, okait, orvoslási lehetőségeit tárgyaló nagy munkámat. Addig is a következő fejezetekben bemutatom, hogy a telepítés, tehát a felszabadult földek egészséges reformja által kulturális téren a SzMKE-vel karöltve megfelelő nevelés, népfőiskolák, előadások tanításával, népkönvtárak gyarapításával és végül a falunapok kötelező megrendezésével mi módon igyekszem az egyke lelki és erkölcsi okait leküzdeni. ÚTÜGYI IGAZGATÁS. Immár öt esztendeje annak, hogy országgyarapító Kormányzó Urunk felvirágozott honvédéi bevonultak a megszállt Felvidékre. Öt nehéz,- hosszú év telt el és most öt év után nem érdektelen visszatekinteni az elmúlt esztendőkre, számbavenni a végzett munkát, elsorolni a terveket a nehézségeket és az okokat, amelyek nem egy elgondolásnak, tervezésnek lettek megakadályozói. Különösen érdekes foglalkozni ezzel útügyi vonatkozásban, hiszen az útügyi szolgálat fontos közérdek, az mindenki szeme előtt történik, mindannyian benne élünk, élvezzük munkájának előnyeit és megelégedett érzés tölt el mindannviunkat, ha halljuk, hogy a mai nehéz viszonyokhoz és körülményekhez képest jó utrink vannak. Lássuk tehát milyen is volt a felszabadulás útügyi téren? A bevonuló honvédeinkkel együtt bevonult a magyar közigazgatás is és veíiik lelkes, tettrekész, fiatal mérnökök, akiket a kereskedelem és közlekedésügyi minisztérium azért rendelt ki, hogy a felvidéki utakat, hidakat átvegyék, megállapítsák a legsürgősebb munkákat és ha kell, mindjárt segítsenek is. Ezen célra a minisztérium megfelelő hitelt bocsátott rendelkezésükre, amivel azonnal munka44