Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943 (Budapest. Globus, 1943)

pontot, hogy onnan egy gyenge lefelé hajlásl mutatva, párhuzamosai* haladhasson a születés vonalával. A születés és halál vonala közti távolság jelenti 1890-ig a természetes szaporodás, 1890-től a természetes fogyás nagyságát. A szigorúan párhuzamos két vonal világosan rámutat arra a tényre, hogy a születések korlátozása nem mai. hanem kimutathatólag 1824, de erősen valószínű, hogy korábbi keletű, melyet az 1869—80-as évek közötti nagyobb elhalálozás bontott meg azzal — 199-ből 60 csupán az 1—10 év közötti halott —, hogy a felnövő generáció nem volt képes a hiányt helyrehozni. A küzdelmet egyidejűleg folytatják, majd a halálozási vonaltól mindinkább eltávolodva, 1921-ben végleg feladják a harcot. A római katolikusok hasonlóan a reformátusokhoz, szabályozzák házassági termékenységüket, de az 1858-ig felfelé ível. Ekkor körülbelül 30 lélek úgy látszik a református hitre tér át — leginkább is ez: lehet magyarázata a református fellendülésnek és katolikus letörésnek s ezt a vérveszteséget nem bírva, párhuzamosan csökkenő születési és. halálozási vonalban zuhan le a természetes szaparodás 1880-ig (42°/c születés, 31% halálozás), 1880-ban nekibuzdulás mutatkozik a születések számában (60.9 ezrelék), mely azonban a létszámmal alig jelentkezik. A többlet vagy meghal vagy kivándorol, ami újabb vérveszteséget jelent a népnek, mert most már görbéje hirtelen zuhan, 1900 táján süllyed az országos átlag alá. Hiába jön ugyanekkor nagyobbmérvű cigány-betelepedés (1910-ben 75 lélek), a természetes szaporodás ütemét ezek sem bírják emelmi. 1921-ben találkozik az élet és a halál vonal. Ezek egymást keresztezve innen természetes fogyást mutatnak fel, bár a harcot eddig még nem adták fel, amit az élet és halál vonalának nagyfokú közeledése mutat 1938-ban. A község határa 1869-től kisebb-nagyobb lengésekkel állandóan ugyanazt a nívót mutatja, melynek legnagyobb részét a Schoeller-uradalom erdei alkotják határok közé kényszerítve az erdők között élő lakosság terjeszkedési lehetőségét. A múltban rendkívül szorgalmas nép a közeli Csiffár határában hódított magának ugyan földeket, de ez a hódítás nem a lélekszám szaporodását, hanem a jólét emelkedését s az: ezzel járó hedonisztikus életszemléletet eredményezte. Kiss Károly a „Vázlatokban" még úgy ír róluk 1876-ban, mint szorgalmas, buzgó és pontos, rendhezszokott népről, kinek ősi jó erkölcsét a civilizáció még nem mételyezte meg, Ezzel szemben jelenleg a következőképpen jellemezhetők: ,,Az egykét természetesnek tartják a fiatalok is, ezért nem kell őket kényszeríteni rá. Különben inkább preventív védekeznek a fogamzás ellen. Kimondott „piókás" asszony nincs. Minden család belkörüleg elvégzi a magzatelhajtást, vagy házilag vagy orvos útján, ha s'ükségét látják." Jellembeli megfigyelés szerint hiányzik náluk a közösségi szellem, úrrá lett rajtuk az egoizmus, úrhatnámság, fényűzés. Többen a jólét által munkakerülővé válnak, minek nyomában jár az isz.ákosság, majd a degeneráltság. Az egykés családoknál több esetben is történt öngyilkosság, ami főként az italozás eredménye. Az utóbbi húsz évben két magzatelhajtásról s ezzel két bűnvádi eljárásról tudunk. Az utolsó 30 évben 54 egyke halt meg és helyette 45 esetben született másik egyke. Lássuk az errevonatkozó számadatokat: 42