Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943 (Budapest. Globus, 1943)
a magyarosítás érdekében segélyez egy hontmegyei községbeli tanítót, aki eredményesen dolgozik a magyar nyelv terjesztésében, támogatja a hontmegyei körjegyzők nyugdíjalapját, segélyt nyújt az ipolysági evangélikus templom építéséhez és a katolikus templom harangjának és tornyának javításához, stb. S míg a Takarékpénztár résztvesz az ország, de elsősorban szűkebb körzetének, Ipolyságnak és környékének kulturális és gazdasági felvirágoztatásában, lassankint szinte észrevétlenül átalakul a város képe is. Ipolyság ilyen kulturális és gazdasági átalakulással lép be a kegyezésből táplálkozó nagy országos fellendülés folyamába. S hogy ezt tehette, abban kétségtelenül nagy része volt az Ipotysági Takarékpénztárnak is, mint a fejlődés anyagi bázisának. Az óvatosan, de szervesen munkált fejlődés nagy ünnepét üli az intézet, mikor 1899 október 1-én beköltözik a közegészségügyi, esztétikai és üzempolitikai szompontból egyaránt elsőrendű székházba. 1907-ben a koronára való áttéréshez igazodva az 50 forint névértékű részvényeket 100 korona névértékű részvényekre cseréli át, ugyanakkor új 600 darab 100 korona névértékű részvényt bocsát ki, s ezzel alaptőkéje 100.000 koronára emelkedik. 1911-ben a tartalékalap terhére a 100 korona névértékű részvények névértékét az intézet 600 koronára emeli, miáltal az alaptőke 720.000 koronára emelkedik. \ Bár kétségtelen hogy a Takarékpénztár ekkor tetőfokán áll,- de kezd érződni a világviszonylatú politikai válság baljóslatú előszele. 1913-ban országszerte válságos a pénzügyi helyzet. A hitelviszonyok szűkre szabottak. Ezek az idők a Magyar Pénzintézetek Központi Hitelbankját válságos állapotba sodorják. Ennél az Ipolysági Takarékpénztár is érzékenyen érdekelt más 813 vidéki pénzintézettel együtt. Az 1914-es világháború diplomáciai előkészítésének előszele a pénzügyi politika könnyen reagáló frontját támadta meg. A kiegyezés ereiből táplálkozó nagy gazdasági lendület, melynek merész szárnyain az Ipolysági Takarékpénztár is elindult termékeny útjára, kezd megtorpanni. Különös csapásként köszönt be azután az 1919. év. Ekkor üli az intézet fennállásának 50. évét, azonban a zavaros politikai helyzet miatt a vezetőség még emlékkönyv kiadását sem veszi tervbe. A háborút elvesztettük, forradalom dúl s megszálló csapatok járják az országot. Az Ipolyvonalon csehszlovák megszállás tart szigorú zárlatot, az intézet elesik túloldali ügyfeleitől. Egyéb csapás is mutatkozik. A vörös hadsereg előnyomulása folytán Ipolyság vidéke is egy hónapig a kommün uralma alá kerül. Ez a körülmény az intézetnek is kárt okozott, mert az úgynevezett fehérpénzt, kényszer hatása alatt, mind az adósoktól, mind a betevőktől el kellett fogadni. Az intézet keményen küzdött a háborús évek teherpróbájában, mégis odajutott, hogy a vesztett háború nyomán majdnem áldozatul esett a bomlásnak. A nehéz helyzetet csak kénvszeregyességel lehetett megoldani. 197