Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943 (Budapest. Globus, 1943)

LÓTENYÉSZTÉS A VÁRMEGYÉBEN. Bars és Hont vármegye lótenyésztése igen régi múltra tekint vissza. Már a 16. és 17. században országszerte híres volt a barsi és hont i lótenyésztés. A vármegye lótenyésztése az utóbbi években a népies tenyésztés felé hajlott és vármegyénk kisgazdái szeretettel és hozzáértéssel foglalkoztak vele. Igen fejlett vármegyém nagybirtokainak lótenyésztése is. YármegVém lóállománya nonius, arabs és lipicai. Ez utóbbi főleg Hont vármegye egyes részein terjedt el. Gazdaközönségiink egy része az erősebb törzsű gazdasági haszonállatok kitenyésztését kívánja. Sajnos, a nagvtörzsű nonius mének fedező állomásainkon elegendő számban nem állanak rendelkezésre s ezért egyes vidékeken a hidegvérű lovak felé orientálódik a gazdák tenyész-ha jlandósága. Lótenyésztésünket hátrányosan befolyásolja a kisgazdák szűk udvara, amelyek a csikók fejlődését hátráltatja, nem lévén megfelelő helyük a mozgásra. Ezért elhatároztam, hogy vármegyémben csikó-legelőket létesítek és csikó-kifutókat, csikó napközi otthonokat létesítek. A megszállás éveiben vármegyém lótenyésztése visszaesett, az utóbbi években azonban rohamosan előrehaladt. Ebben legnagyobb érdeme Michalovits Demeternek, a Schoeller-uradalom újbarsi méntelep főintézőjének van. A fejlődést leginkább számadatokon lehet bizonyítani. A törzskönyvezett kancák száma 1942-ben a következő volt: 99