Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)
században volt itt épülete ; ez azonban a XVI-ík század elején oly sok reparációra szorult, hogy a városi tanács jobbnak látta ezt lerombolni s ennek helyére ujat építeni. Az uj épületet Péter nevü olasz építőmester építette 1520. kora tavaszától 1521. julíusáíg. E művészi szempontból is sikerült, toronnyal díszített egyemeletes épület faragott kőből készült kapujával, vasrácsos ablakaival, emeletes helyiségeivel, gerendás menyezetével, amely hasonlíthatott a bártfaí városháza tanácstermének menyezetéhez, lábas kályháival a maga idejében dísze volt a városnak. Az épület körül fallal kerített szabad tér volt, amely fával beültetett kert lehetett. 3 Ez a góthíkus stílben emelt épület azonban az 1526-iki nagy tűzvész alkalmával — tehát igen hamar — elpusztult. Ehelyett az elpusztult iskolaépület helyett a város ujat épített, amelynek építésénél már vigyázott arra, hogy az egykönnyen tűzvésznek vagy esetleges várostromnak ne essék áldozatul. Ezt az iskolát vették át az evangélikusok s használták egészen a mostani kollégiumi épület felépítéséig, 1667-ig. Ez az épület ma is fennáll és a róm. kath. elemi iskola céljait szolgálja. A reformáció hatása alatt az iskolaügy nagyszerű lendületet vesz nemcsak városunkban, de egész Szlovénszkószerte. Magában Sárosban Eperjesen kivül Bártfán, Kísszebenben, sőt Nagysároson (a megye régi székhelyén), Berzevicén, Hanusfalván és Héthárson keletkeznek evangélikus jellegű latin iskolák, ékesen szóló bizonyságául annak, hogy az ev. egyház tanitó-nevelő egyház, amely az iskolát az egyház veteményes kertjének tekintette és templomot iskola nélkül el sem tudott képzelni. És ha ez az ískola— 8 —