Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

nyelvtörvény, amely csak oly területen engedi meg a magyar nyelv tanítását, ahol a lakosságnak legalább 20°/o-a magyar. Ezt Eperjes, még kevésbbé Sáros nem tudta kimutatni. A teológiai és tanítóképző-intézet tanárai egyideig Eperjesen maradtak, de mivel szolgálatukra az egyházkerületi tanács nem reflektált és fizetés, állás nélkül maradtak, csakhamar Budapestre illetve Miskolcra mentek át. Ilymódon a Kollégium négy iskolája közül csak a főgimnázium maradt meg. A tanítóképzőt ugyan az Egyházker. fenn akarta tartani, de mivel sem elegendő megfelelő tanárt nem talált, sem a meglévőket nem volt képes fizetni, ezt rövid idő multával átadta az államnak. Különben a főgimnázium is anyagi zavarokkal küzdött. Az iskolafenntartó maga erejéből nem volt képes ez iskoláját sem fenntartani. A kormány ugyan 1923-ban megadta a tanároknak az állami fizetéskiegészítést, de a nyugdíjügyet nem rendezte. Ez bírta rá a fenntartót arra, hogy a tanárok államosítását elfogadja. Az eperjesi ev. gimnáziumban tehát 1927. szeptember hó 1.-től állami tanárok tanítanak. A régi magyar tanárokat is, akiknek szerepük a magyar tanítással megszűnt, átvette az állam s egy részüket nyomban nyugdíjazta. Az 1930/31. ískolaéví Kollégiumi Értesítőből (Výročná Zpráva) közöljük a következő adatokat: a) A Kollégium felügyelője: Juraj Slávik dr., belügyminiszter, h. felügyelője: Vladimír Gallay dr., járásfőnök. A Kollégium Igazgató Választmányának egyházi elnöke : Pavel Neckár, püspöki titkár. A gimnázium igazgatója: Stanislav Treybal dr. — 78 — 4*