Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

ELŐSZÓ. E munkácskám megírásával tartozom multamnak. Minden okom meg van arra, hogy e multamra emelt fővel, nyugodt lelkiismerettel tekintsek vissza. Mert hát igyekeztem önzetlenül, sohasem csüggedő kitartással, sőt lelkes odaadással munkálkodni a Kollégium felvirágzásán, majd megmentésén. Nekem a Kollégium szent hely volt, hová mindig oldott saruval léptem. Érthető tehát, hogy amint közeledett a Kollégium keletkezésének négyszázadik évfordulója, mint annak egy emberéleten át hűséges munkása, erre ugy készültem elő, mint valami nagy ünnepre. Lelkemben fellángolt a Kollégium múltjának minden fénye, minden dicsősége. Érdeklődésemet rabul ejtette, lekötötte ez a mult. Foglalkozni kezdtem vele. Eleinte felolvasásokban számoltam be tanulmányaimról. Majd tollat fogtam és az utolsó három év alatt (1929—1931) a Kollégium és a vele összefüggő intézmények történetéből sok elfelejtett dolgot hoztam napfényre. A Kollégium négyszázéves évfordulójának esztendejében, 1931-ben egy tanulmányomban végleg tisztáztam, egykorú okmányokkal igazoltam, hogy Eperjes 1531-ben már teljesen evangélikus város s igy evangélikus a városi iskola is, amelyből, mint kis mustármagból a terebélyes fa, fejlődött ki a Kollégium. Ugyancsak a jubileumi évben megírtam, a mai ember szemével nézve, a Kollégium történetét is.