Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

Y. De bármilyen tüneményes fejlődése van is a Kollégiumnak a XX-ík század első évtizedeiben, volt mégis olyan egy-két szervi hibája e különben egészséges szervezetnek, amely halálos bajnak lehetett az okozójává. Ezt azonban akkor, amig lehetett volna rajta segíteni, senki sem vette észre vagy nem vette komolyan. 1. Az egyiket már emiitettem. S ez a nemzetiségi kérdés. A liptói és árvái esperesség nem nyugszik meg a meglevő állapotokban, nem kedvetlenití őt el a folytonos mellőztetés sem. Emlékszem, hogy az 1909. évi debreceni egyházkerületi közgyűlésen Janoška György és Simkovíč János szóvátette a szlovák nyelv tanítását az eperjesi teológián és tanítóképzőben. A miskolci egyházkerületi közgyűlésen pedig Bella Method nyújt be javaslatot és kívánja a szlovák vidékeken levő középfokú és polgári iskolákban a szlovák nyelv tanítását. Cobrda Vladimír ugyancsak a Miskolcon megtartott kerületi közgyűlésen közvetlenül a prevrat előtt 1918. szeptemberében védelmezi és a törvényekre hivatkozva jogosnak jelenti ki a liptói és árvái egyházak eljárását, akik az egyetemes felügyelőre leadott szavazataikról szlovák jegyzőkönyveket vettek fel. A szlovákok e fellépése azonban nem talált méltánylásra és kivánságaík teljesíttetlenül maradtak. 2. A Kollégiumnak nagy baja volt az is, hogy mögötte nem állott egy hatalmas, számban ís tekintélyes evangélikus pártfogóság. A Kollégiumot főiskolává 1667-ben a felsőmagyarországi rendek és szab. kir. városok tették. S ezt — 44 — 4*