Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)
iskola nélkül. A jezsuiták ezt az intervallumot felhasználják mindenképen a maguk javára. Iskolájukban a tanárok száma eleinte ugyan csak kettő; de kezükben tartják a hívek lelkígondozását is. El kell ismerni, hogy ezen a téren bámulatos tevékenységet fejtenek ki. Közben anyagi helyzetük is javul. A kollégiumi birtokokon: Mohnyán és Kajatán jól gazdálkodnak : ezenkívül bérbeveszík a város két malmát és Harság helységet. Carafa rendeletére évi segélyt kapnak a szepesi kamarától és így tovább. Ennek folytán iskolájukat hatosztályuvá fejlesztik. Az evangélikusok helyzete hovatovább tűrhetetlenné vált. Nemcsak a városi tanácsban nincsen többé helyük, nemcsak hogy a céhekbe sem volt szabad evangélikust felvenni, nemcsak hogy gazdasági helyzetük romlott meg és emellett súlyos adókat vetnek kí reájuk, de most már megkövetelik tőlük, hogy a processzíókban, így Űrnapján, résztvegyenek, sőt, hogy a céhek zászlóit a körmenetekben ők hor-, dozzák. Gyermekeik iskolák nélkül, tudatlanul és vallási ismeretek nélkül nőnek fel. Sokan megtörnek: elhagyják hitüket és gyermekeiket a jezsuiták iskolájába adják. Mindehhez járul még a sok elemi csapás, így 1696-ban a pestis oly mértékben dühöng, hogy a lakosság fele sem marad életben. S hogy teljes legyen a nyomor: ugyanebben az évben, Hamvazószerdán, a fél város tűzvész martalékává lőn. Ugy látszott, a régi, jólétben uszó, a kultura magas fokán álló Eperjesből nem marad kő-kövön. De hasonló helyzetben van az egész ország. Nemcsak a vallásüldözések, de a politikai elnyomás, a rettenetes nyomor, amelyben különösen a föld népe — 23 — 4*