Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

Thököly I. rendíthetetlen híve. A polgárság azzal fejezte kí rajongását a közelmúlt nagy eszméivel szemben, hogy ez eszmék képviselőjét, a Kollégium kuruc igazgatóját a szent Miklós-székesegyház kriptájában temetteti el. Utána Schwarz Jánost választják a Kollégium rektorának. És amitől rettegett Eperjes polgársága, mihamar bekövetkezett. I. Lipót 1686. őszén megbízta Csáky István gr. kassai kapitányt, hogy egy bízottság élén járja be a szab. kir. városokat s azokban az evangélikusoktól a templomokat foglalja el. Ez a bízottság 1687. február 7-ikén szállott kí Eperjesre és nyomban elfoglalta az összes templomokat, iskolákat és átadják azokat a róm. katholikusoknak. A Kollégiumot és annak vagyonát a visszahívott jezsuiták kapják. És amikor az evangélikusok kérik Csáky Istvánt, hogy legalább a Kollégium épületét és a vele szomszédos templomot, hiszen mindkettőt evangélikus őseik építtették, hagyja meg tulajdonukban, Csáky kijelentette, hogy erről szó sem lehet, hanem ha akarnak, templomot és iskolát építhetnek maguknak a város falain kívül s kijelölte erre a célra a Lőcsére vezető uton, a Tarca hidja mellett fekvő telket, a kutyapecérek és a hóhér lakásának szomszédságában. Ne felejtsük el, hogy ekkor még Eperjes túlnyomó többségében protestáns. Elképzelhetjük tehát, hogy az önérzetes, müveit és gazdag polgárságra ez a meggyalázó ajánlat ostorcsapásként hatott. Felháborodással utasították vissza Csáky ajánlatát. De a hatalom emberei gondoskodtak mihamar arról ís, hogy a protestánsok vezető embereinek ellenállásra mindenkor kész lelkierejét összetörjék. Carafa császári — 21 — 4*