Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

gymnasium s ez kisebb megszakításokkal 1919. március haváig, vagyis 246 éven át állott fenn előbb mint szerzetesi iskola, majd mint kír. kath. főgymnasíum. Eperjes keményen lakolt kuruc magatartásáért. A még mindig csaknem teljesen evangélikus városban kilenc éven át nincsen evangélikus templom és iskola. A jezsuiták iskolájukban, a szószéken és a gyóntatószékből igyekeznek e kedvező időt a lakosság megtérítésére felhasználni. Az ellenreformáció teljes erővel lép fel ekkor már az egész országban. Császári zsoldoscsapatok — a francia dragonádok módjára — sorra foglalják le a templomokat és iskolákat, olyan barbarizmussal, amilyen még Csehországban sem fordult elő a fehérhegyi csata után. Hiszen a császári tábornokok kerékbetöréssel, nyársalással és elevenen megnyuzással téritettek. Szelepcsényi esztergomi érsek pedig az egész ország területéről Pozsonyba rendeli a prot. lelkészeket és tanítókat s ezek közül azokat, akik hitüket nem voltak hajlandók megtagadni és hazájukat elhagyni, egyik várbörtönből a másikba s azokat pedig, akik ezután is életben maradtak, gályarabságra hurcolják. Evekig úszott vérözönben az ország, évekig küzdöttek egymással a pártok oly irtózatos kegyetlenséggel, amilyenre nincsen példa az ország ezeréves történetében. Aki csak teheti, menekül is a külföldre vagy Erdélybe és a török földre. A kétségbeesésnek martalékául odadobott országot Thököly Imre menti meg a végpusztulástól. Thököly, a Kollégium egykori tanítványa, a menekülők élén mint a villám jelenik meg a mai Szlovenszkó földjén. S az elnyomást nehezen tűrő evangélikus — 18 — 4*