Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

családot hegyeibe fogadta. Erzsébet Prágában nőtt fel, hol Rudolf udvart tartott és itt előszeretettel karolta fel a tudósokat és művészeket. E fényes környezetben a fogékony költői lelkületű Weston Erzsébet a humanista irodalom hatása alatt e kor legjelesebb poétájává lőn. A humanizmus levegője hatotta át ebben a korban Eperjes müveit köreit is. Kétségkívül a müveit eperjesi társadalom irányítója a tudós városbíró és nagyműveltségű neje. És ennek az uj műveltségnek megvan a maga hamisítatlan sárosí változata,

1

5 amint ezt Eperjesen a mai napig fenmaradt renaissanceépületek és az akkorbelí eperjesi írók hosszú sora fényesen igazolja. Ebben a szellemi légkörben született meg egy főiskola létesítésének nagy gondolata. Az eszmét valószínűleg Bayer János rektor vetette fel s azt először Schneider János lelkész, Commenius lelkes csodálója, most már esperes, karolja fel. Hozzájuk csatlakozik Weber János ís. Az iskola nagyszerű fellendülése mellett volt azonban még egy ok, ami a széles látókörű városbírót a felvetett eszme hívévé tette. Az ellenreformáció, amelyet eddig az erdélyi fejedelmek eltudtak némítani, a jezsuiták SZÍVÓS és kitartó tevékenysége révén folyton erősbödött az országban. A harmincéves háború nem bizonyult ugyan végzetszerűnek, de az imént trónra jutott I. Lipót, a korlátlan hatalmú abszolutizmusnak hive, nemcsak egységes birodalmat akar formálni országaiból, de azokat egyvallásuvá, nevezetesen róm. katholíkussá ís akarja tenni. Weber, aki eddig a bécsi udvar híve volt, lassanként elfordul attól s közeledik — 13 — 4*