Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

45 teremtené a népek egyenjogúságát Európában és így az egyes államokban is. Legfőbb törvényük a nemzeti öncélúság. Nem ábrándozok, hanem a tettnek élnek. Nyarankint végigjárják a magyar falut, mert érzik, hogy onnan ered népünk kipusztíthatatlan erőforrása. Nemes propagandát csinálnak a magyar szónak és dalnak, és miközben gyűjtik a magyar népművészet emlékeit, a magyar népköltészet kincseit, magyar könyveket osztogatnak ki a falusi ifjúság között. Nem ismernek társadalmi osztály különbségeket és nem ismernek gyűlöletet. Bennük él költőiknek szelleme, de ők szeretik Ölvedi Lászlót és megértik Márai Sándort. Megülik magyar nagyok emlékét, ápolják az irodalmi hagyományokat és meghívják maguk közé az új magyar irodalom íróit. Kiegyenlítő, megértő, munkás nemzedék ez, új szempontokkal, új nemzeti- és világérzéssel. Rajta nyugszik a felvidéki magyarság szellemi életének és ezzel létének jövője. U j színt, új értékeket hoznak az egységes magyar vérkeringésbe. Rajtunk áll, hogy ez sikerüljön nekik és ne szakadjanak el tőlünk lelkileg.