Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

3r> bizonyos forradalmi érzésbe csap át és testvéri érzése már nemcsak minden magyarokra terjed ki, hanem a más nemzetiségűekre is. Imre—a fájdalmak poétájának nevezi Merényi Gyulát, és úgy találja, hogy fájdalmának forrása a mult gyűlölete.

1 Talán inkább a jelen sivársága, mety a magyarságnak sorsát megpecsételte és mely alatt szenvedett. Ez a fájdalmas alaphangulat jellemzi szerelmi költészetét is. Különben akárcsak Győrynél, a szerelem aránylag kis helyet foglal el költészetében. Győry is, Merényi is a Keletnek költői. Az Új Auróra köteteiben nem szerepelnek. Az első költő, aki egész Felvidéket meghódította magánakáthidalván az ellentétet Kelet és Nyugat között : Mécs László. Ö az első, akinek neve a határokon túl is elterjedt. Kassa mellett Hernádszentistvánban született, magyarérzésű tót tanítói családból, Kassán járt gimnáziumba a premontreiekhez, majd belépett a rendbe, Budapesten járt egyetemre, jelenleg a rend plébánosa Nagykaposon, Ungvár mellett. Rövid pár év alatt három nagy kötete jelent meg,

2 mindegyik határjelző fejlődésének történetében. Költészetéből egy új társadalomnak képe bontakozik ki. Mécs László két nemzet között áll és ez lehetővé teszi >zámára, hogy mindkettő fölé emelkedjék. Szíve azért magyar marad. Származásáról maga így nyilatkozik : Heraádparti meredélyen nőtt a szürke kis palánta Szegény kántor öntözgette, viharbiró fának szánta. Szelek jöttek Székelyföldről, ifjú lombját megzúgatták, szelek jöttek Nagyalföldről : lelkük kincsét rajtahagyták, Tiszántúlról. Dunántúlról dudorásztak rajta . . . 1 I. m. 103. 1. 1 Hajnali harangszó. Ungvár, 1923. Rabszolgák énekelnek. Berlin. 1920. Vigasztaló. Berlin, 1927. 3*