Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

16 iratainak hatóságilag támogatott terjesztése sem járhatott sikerrel, és jellemző, hogy ugyanakkor a pozsonyi diákok által szerkesztett Turul című folyóiratocskának lelkes olvasótábora akadt, mert sok dilettántizmussal bár, de magyar érzést hirdetett, mindaddig, ameddig a rendőrség be nem tiltotta. Az emigráció lapjai pár évi tengődés után maguktól szűntek meg, mert nem voltak olvasóik. Maguk az emigránsok részben továbbvándoroltak Párizsba, részben — igen kis számban — elhelyezkedtek Felvidéken és Erdélyben, ahol azonban ma már nem sokat árthatnak. Egy haszna az emigrációs irodalomnak mégis volt és azt nem szabad kicsinylenünk. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a felvidéki magyar napilapok megerősödtek és kifejlődtek, mert csak így érvényesülhettek a bécsi napilapok ellenére. Ellenérzést vívott ki és így felrázta az álmodozó magyarságot, hogy magára eszméljen. Irodalmi vitákat indított meg, melyek felkeltették a közönség érdeklődését is az irodalmi kérdések iránt. Igaz, hogy a feleszmélt magyarság ellene fordult és lerázta magáról, de ekkor már kezdett megállni tudni a saját lábán. Egymásután indultak meg Pozsony- ^ ban, Kassán, Komáromban magyar folyóiratok. Hosszú életük ezeknek sem volt, aminek legfőbb okául a vérbeli írói gárda hiányát jelölhetjük meg. Az írás inkább nemzeti feladat volt, mint művészi cél. Felburjánzott a dilettantizmus, melynek nem lehetett szembeállítani komoly kritikát. íróés olvasóközönség ugyanaz volt, akárcsak Kazinczy idejében. A folyóiratok között a legnagyobb népszerűségre a pozsonyi Tavasz tett szert, mely Kumlik Emil, majd Szeredai Gruber Károly szerkesztésében két évfolyamot ért meg (1919—1921). ízléses kiállítása ellenére sem tudott tartósan fennmaradni és munkatársainak legtöbbje a folyóirat megszűnése után ismét eltűnt az ismeretlenség homályában. A , Tavasz sorsára jutott a Mátyusjöldi Lapok jóakaratú próbálgatása is, melyet Reinel János szerkesztett. A komáromi Vagyunk és a kassai Új Élet sem értek meg két évfolyamnál többet. Nagyobb jelentőségre tett szert a Tűz, melyet emigrációs segítséggel Gömöri Jenő indított meg 1921-ben Pozsonyban. A Tűz már okulni kivánt az emigráció