Wick Béla: A kassai Szent Erzsébet dóm (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1936)

Második rész. A dóm leírása

Legelső írott okmányunk a szt. Mihály kápolnáról 1452-ből maradt reánk. Ezt az okiratot Krommer István kassai bíró és tizenegy tanácstag állította ki 1452-ben szt. Márton püspök napja utáni szombaton, ellátva a város nagy függő pecsétjével. Tartalma az, hogy a város által őrzött s 1428-ban kelt alapító oklevél szerint Schőnnelzer Miklós, nejével Borbálával együtt végrendeletileg egy szőlőskertet hagyományozott a szt. Mihály kápolnában az oltáriszentség előtt állandóan világító öröklámpa részére.

2 A kassai tanácsnak 1508-ban kiállított okirata szerint e kápolnát északi oldalán, áttörve a falat s lebontva az egykori sekrestyét, oratoriumot és csigalépcsőt, Szatmári György pécsi püspök, később prímás és főkancellár egy oldalhajóval nagyobbította meg. Az 1556-iki tűzvészben leégett. 1565-ben Schwendi Lázár főkapitány a magyar polgároknak adta át istentiszteleti célokra. Belső felszerelését megrongálta 1567-ben, Bakay Sebestyén és Thót Ferenc polgároknak, a tanács által megtorolt garázda képrombolása. Mint a dómnak tartozéka s mintegy leányegyháza, a reformációban az ág. evangélikusok birtokába jutott. Rudolf király parancsára Barbiano Belgiojoso főkapitány 1604. jan. 7-én a dómmal együtt a katholikusoknak visszaadta, de még ugyanazon évben Bocskay István visszafoglalta s a szlovák hívek használatára átadta. Ez2 Az okiratnak erre vonatkozó szövege : »Wiir Stephan Krommer der Zeit Richter.

.. von wegen eines Weingarthen Swerer genandt

... der Vorzeiten durch den Ehrsamen Niclas Schönnelzer, und frau Barbara seiner Ehrlichen hauss-frau uns Mitwohner, nach inhaltung unsers Stadt-briefs, der in dem Jahr der geburth unsers Herrn ein tausend Vier hundeth acht und zwantzigsten darüber gegeben, und durch sie zum geleüchte der Lampen vor dem Gotts Leichnam in S. Michaelis Capella zu Ewigen Zeiten zuhalten testamentlich gestiftet, lind aufgesetzet worden ist

... wür diesen briff, unter unseren grossen anhengenden Stadtsiegl verliehen, der geschrieben und gegeben am Sonnabend nach der feyer Sanct Martinus des heiligen bischoffs nach Christi geburth ein tausend vier hundert zwey und fünfzigten Jahr.« — Kassavárosi levéltár, 1452. 384