Wick Béla: A kassai Szent Erzsébet dóm (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1936)

Második rész. A dóm leírása

MVNDO OMNIBUS MUNITIS ECCLESIAE SACR. RO­DOSTI DIE VI. NOV. ANO. MDCCXXV AETAT. SVAE LXI. SED QUOD VIVAT COELO EIUS EXEMPLARIS PIETAS IN VITA CENEROSA AEQVANIMITAS IN EXILIO LONGA PATIENTIA IN MORBO BREVIS SED FORTIS CUM PIETATE LUCTA IN MORT. LUCULENT. TESTIMONIUM RELINQV. [POSTERIS]. ABI VIATOR NON IMMEMOR PIE DEFUNCTI AC MEDIT ARE HIS ARMIS NONNISI EXPUGNARI COELUM. Magyarra fordítva: »A háromszemélyű legjobb és leghatalmasabb Isten­nek. Állj meg vándor és csudáld meg ezen lábnyi kő alatt nyugvó nagylelkű hőst, a hadban a legmagasabb tanács­nak szenátorát, békében a haza buzgó polgárát az ország­ban, az egyházban buzgó róm. katholikust, a számkivetés­ben a fejedelem leghívebb kísérőjét, méltóságos és excel­lentiás gróf Bercsényi Miklóst, aki egykoron Magyaror­szágon II. Rákóczi Ferenc fenséges fejedelemnek a ma­gyarországi szövetséges rendek vezérének helytartója és a hadseregek fővezére, első szenátor és Ungh vármegyé­nek főispánja volt, oly sok kitüntetésben híres és érde­mekben dicső, most idegen földön, maroknyi földdel be­födve a halállal elenyészett. Tanuld meg ebből vándor, hogy a földi változandóság tulajdonsága, hogy semmi sem állandó, semmi sem örök a számkivetésben. Meghalt a földnek, az egyház összes kegy­szereivel megerősítve, Rodostóban 1725. év nov. 6-ikán, életének 61. esztendejében. De hogy az ég számára tovább éljen, az ő példás buzgósága életében, nemes megnyugvása a számkivetésben, a hosszú türelme a betegségben, rövid, de jámbor küzdelme a halálban, az utódoknak bőséges ta­núságot hagyott. Távozzál vándor, emlékezzél meg az el­húnytról és fontold meg, hogy csakis ily fegyverekkel lehet meghódítani az eget.« 353 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom