Wick Béla: A kassai Szent Erzsébet dóm (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1936)
Első rész. A szent Erzsébet dóm története
letve a hozzá tartozó társulatnak (Confraternitas altaris Beate Marie Virginis in Ecclesia Parochiali) az abaújvármegyei Lengyelfalván egynegyed részbirtoka volt. A jászói levéltár két okmányt őriz 1487 és 1489-ből, amelyek szerint Zápolya János szepesi gróf és nádor megbízta a jászói konventet, hogy egy kiküldött rendtagja a vármegye megbízottjával a Mária oltár konfraternitása vezetőinek, nevezetesen Ferber György, Gabrielis György és Zebeny János kassai polgároknak a lengyelfalvi Zbugyai possessio egynegyed részét zálog címén hivatalosan adja át. Ezt a megbízatást, miként a jászói konvent Dóczy Orbán egri püspökhöz, 1 mint Mátyás király által kiküldött bíróhoz intézett okiratában jelzi, Balázs rendtag, Belse György vármegyei esküdttel, a meghívott és érdekelt szomszéd birtokosok jelenlétében 1489. Reminiscere vasárnapján végre is hajtotta s a Mária oltár és a konfraternitás fönntartására szolgáló egynegyed birtokrészt összes tartozékaival és hasznaival együtt a társulat említett elöljáróinak zálog címén átadta, hogy mindaddig szabadon használhassák, amig a beiktatásnak ellentmondó Zbugyai István (Stephanus de Zbugya) vagy azok, akiket ez illet a zálogbirtokot ki nem váltják. 2 Mátyás király halála után, II. Ulászló (1470—1516) és ennek öccse János-Albert lengyel herceg közt beállott trónvillongás idején, a herceg ágyúi 1490—91-ben a szt. Erzsébet-dómot megrongálták. Ulászló 1492 márc. 28-án Budán az egri káptalanhoz intézett okiratában elrendelte, hogy a végrendelet nélkül elhúnyt Márton mester kassai plébános hagyatéka a dóm restaurálására fordíttassék. 3 Mivel azonban a kár oly jelentékeny volt, hogy a 1 Dóczy Orbán előbb győri püspök és kir. kincstárnok, utóbb egri és bécsi püspök volt (1486—1492). 2 Jászóvári levéltár C. fasc. 3. Nr. 83. 1487. Prot. 112—114. 1489. — Szabó Adorján úr szíves közlése. • Uladislaus ... fidelibus nostris honorabili Capitulo Ecclesie Agriensis... universa illa débita, que ab honorabili quandam magistro Martino plebano Civitatis nostre Cassoviensis apud quosdam 35 3*
