Wick Béla: A kassai Szent Erzsébet dóm (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1936)

Első rész. A szent Erzsébet dóm története

harangját, hogy az, este 9-kor a város ősi hagyományához híven, a jövőben is kongassa az egykor a hazatérésre, a tűzveszélyre figyelmeztető s békés éjjeli nyugalomra intő hangját. Ugyancsak ez 1935. év novemberében, a hitközség és a patronátus költségén, az északi torony 3 m. magas és 1 m. 60 cm. széles keresztjét, a közvilágításra szolgáló villanyáramba bekapcsolt neoncsövekkel látták el, amely azóta az éj sötétjében, kékesi fénnyel messzeláthatóan világít a város fölött a dóm tetején. Ugyanezen 1935. év karácsonyi ünnepeire közadakozásból új művészi szoborcsoportozatot szereztek be a dóm szt. Mettercia kápolnájában felállított betlehemi jászol részére. 1936. június havában kezdték restaurálni a dóm diadalívének a kálváriái templomban őrzött megbecsülhetet len műértékű szobrait és szakszerű impregnálásuk és megújításuk után azokat ez év szeptember havában a dómba visszavitték s a déli kapucsarnok fölötti Mátyás-oratórium kőkorlátjánál helyezték el. Már a dóm restaurálása idején is megnyilatkozott egyes szakértőknél az aggodalmat keltő vélemény, hogy a szentély külső támpilléreihez s faragott díszeihez használt szepesmindszenti kő nem látszik eléggé időállónak s ezért a további munkához besztercebányai követ alkalmaztak. Az aggodalom csakhamar be is igazolódott, mert a szentély pilasztereinek kőtömbjei réteges lapokban hámlani, a faragott díszítmények pedig porladozni, töredezni kezdtek. Mivel a fialék, keresztrózsák, kővirágok és vízhányók töredékeinek lehullása már életveszélyessé vált, a városi hatóság a törékeny részeket fakalapácsokkal leverette, a kiálló csonka vízhányókra vörösréz dróthálót tétetett s a szentély veszélyes külső szakaszát 1928-ban vaskorláttal is elzáratta. A súlyosabb bajok megelőzése végett, a dóm patrónusa s az illetékes egyházi és világi ha179 12*