Wick Béla: A kassai Immaculata-szobor története (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1928)

I. Az Immaculata-szobor megalapítása

I. Az Immaculata-szobor megalapítása. 1923-ban kétszáz esztendeje múlott el annak, hogy az Iminaculata-szotor Kassa piacát díszíti. E két évszázados határjelzőnél méltó, hogy visszatekintsünk e remek emlékmű múltjára, összegyűjtsük történeti adatait s megőrizzük ezeket a jövendő számára. A XVIII. század első felében a kassai katholikusokat a vallásos műemlékek létesítésének lelkes buzgalma hatotta át. Erre hangolta őket a kiállott sok csapás és szenvedés, a mely e korban kemény próbáknak tette ki a város és környéke lakóit. A nemzeti fölkelések és szabadságharcok idején Kassa a hadak útjába esett. El kellett viselnie minden háborús bajt, nyomorúságot és Ínséget, sőt ami ezeket betetőzte, a harcok nyomában járó ragályt : a pestist s a bélpoklosságot is. Kassa történetírói följegyzik, hogy 1709-ben a városi lakók a mirigyhalál elől erdőkben kerestek menedéket s hogy 1710-ben június, julius és augusztus hónapokban naponkint 20-nál több ember halt meg ragályban, ami igen nagy vesztességet jelentett az akkor alig ötezer lakosú városban. Midőn a fegyverek zaja s a ragály veszedelme elmúlt s beköszöntött a békés munka korszaka, a folytonos rettegés és évszázados sorscsapások nyomása alól fölszabadult lelkekben a kiengesztelés gondolata és vágya s a Gondviselés iránti hálaérzet a régi vallásos műemlékek felkarolásában s újak alkotásában talált megnyugtató, nemes kielégülést.