Wick Béla: A kassai Immaculata-szobor története (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1928)

IV. A restaurálások

42 hogy a buzgó lelkek adományának összegyűjtésével oly összeget teremtsenek, mely a városnak, mint kegyúrnak, e műemlék eddigi gondviselőjének, hathatós támogatást nyújtana országos műemlékeink közé is tartozó szép Mária-szobor alaposabb kijavítására. Egy ilyen renoválás lenne az emlékszobor fönnállása két évszázados jubileumának legméltóbb megünneplése. Ezzel, az elődők buzgalmát követve s a jövendő nemzedékeknek nemes példát nyújtva, a mai generáció is kivenné köteles részét a szepl. szt. Szűz ősi műemlékének föntartásából s hozzájárulna ahhoz, hogy Kassa város ezen díszének épsége egy ujabb időszakra ismét biztosittassék. így válik valóra majd a nemes szándék is, melyet a városi hatóság az utolsó 1881-iki restaurálás zárókövébe elhelyezett okmány végszavaiban kifejezett, hogy a szobor soha el nem muló, el nem porladó jelképe maradjon azon szivből jövő óhajnak, hogy „a Gondviselés távolitson el a város lakóitól minden szenvedést s adja meg nekik a békét mindörökön örökké." Hadd álljon e kegyeletes szép emlékmű időtlen-időkön át. Legyen szimbóluma a szeretetnek, szívjóságnak és hűségnek. A szepl. Szűz anyai oltalma virrasszon ez ősi város fölött s védelmezze minden bajtól annak lakóit. Az Immaculátához való törhetetlen ragaszkodásból, az őszinte Mária-kultuszból fakadjanak azok az erényvirágok, melyek gyümölcse egyedül biztosíthatja a nemzedékek számára az igazi haladás, művelődés és béke áldásait.