Wick Béla: A kassai Immaculata-szobor története (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1928)

III. A zenés litániák

III. A zenés liíániák. Flachenfeld Victorin az Immaculata-emlékmű direktora gondnoki feladatát nagy kegyelettel és féltő szeretettel teljesítette. Hűségesen őrködött a szobormű, miként ez időben nevezték a „Colossus Marianus" fölött, karbantartásáról, tatarozásáról gondoskodott s a Protocollum Marianum pontosan följegyzett adatai szerint, a legnagyobb lelkiismeretességgel vezette a műemlék anyagi ügyeit is. Maga a saját vagyonából a szobor létesítéséhez 168 rajnai forinttal járult hozzá, ami ez időben igen tekintélyes összeg volt, a midőn Kassa város magistratusa is összesen csupán 136 rajnai forintot áldozhatott e célra. Flachenfeld Victorin e gondnoki tisztét egész 1740-ig viselte. Ez évben Postarum Praefectusi hivatalát fiának Ferdinándnak adva át nyugalomba vonult s ő reá bízta egyszersmind a Colossus Marianus direktorságát is. Mielőtt azonban Flachenfeld Victorin véglegesen félrevonult, 1739 szeptember 9-én oly intézkedést tett, amely meghatóan mutatja az Immaculatához való kegyeletteljes, gyermeki ragaszkodását. Alapítványt tett a bl. Szűz nyilvános tiszteletére. Kassa város levéltára őrzi ezt a Flachenfeld sajátkezű aláírásával ellátott okiratot. Eszerint az alapító 200 rajnai forintot tett le a jezsuiták kassai kollégiumánál oly célból, hogy a boldogságos Szűz szobra előtt, kijelölt énekesek, az egybegyűlt hívekkel együtt minden hónapban egyszer, orgonával és fúvós zenakarral kísért Máriaájtatosságot végezzenek.