Wick Béla: A kassai Immaculata-szobor története (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1928)

II. Az ünneprontás

19 mindennemű örököseivel együtt örökre száműzessék : egyszersmind megbizatik a városi hatóság, hogy a nevezett vétkes prédikátor, mint főgonosztevő, elfogatásának helyétől, főőrizett alatt, a magyar birodalom határához Polónián túl vezettessék és Kassa szabad királyi városba többé vissza ne bocsássák."

1 E végzést 1724. december 20-án hirdették ki. A város három helyén olvasták fel, a városháza előtt eredeti latin szövegén, a Máriaszobor előtt németül s a városkapu előtt magyar nyelven. Gyöngyösi Pál a következő év tavaszán elhagyta Kassát s az Odera melletti Frankfurtban telepedett meg. * Hogy ily kegyeletsértő esetek a jövőben ne ismétlődhessenek, a szobor mellé lámpásokat állítottak, hogy az emlékmű környékét éjjel megvilágítsák. Két lámpás fölállítását és olajjal való ellátását Merulli generális, kettőét pedig a kassai helyőrség tisztikara vállalta magára. Az ezrednek a városból való távozása után két lámpás évi költségét 24 frtot a szepesi kamara fizette tovább. Ezt a gyakorlatot Mária Therézia 1745. márc. 30-iki rendeletével jóváhagyta azzal, hogy mind a négy lámpás költségét, a 48 forintot, az államkincstár fedezze. Ezeken kivül két lámpás gondját 1732. aug. 19-iki határozatával a város vállalta, egyét pedig Ternyei János, a szepesi kamara administratora és tisztviselői kara. A hívek által fentartott hat lámpás olaját a hatóság által engedélyezett évenkint négyszeri gyűjtés útján begyült összegből fedezték. A lámpagyujtogató s a szobor környékét rendben tartó szolga munkájáért évi 26 frtot s a pénzgyüjtésért 6 frtot kapott. A kassai róm. kath. plébánia 1808-iki egyházlátogatási jegyzőkönyve az Immaculata szobor világításáról a következőket mondja: „Sunt in Colosso lampades 16, ex his 8 omni nocte ardent ; majoribus Festivitatibus omnes, ad quatuor juxta 1 Pajkoss Endre, A kassai helv. hitv. egyház története 113 1. 2*