Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

„Magasabb˝ zene

72 nak valami szerelmi botránya, így aztán megszűnt működni a vegyeskar. Még most is megtalálhatók emlékei: az egyes szépen letisztázott szólamok — a tanító írta le külön mindenkinek — kottával, amit senki sem ismer. Annál áhítatosabban megőrizték és mutogatták nekem. Pedig szeretnék érteni. A lejegyzést látva, többen elmondták a prímással az élükön, hogy sokért nem adnák, ha ők is értenék a kottát. Kérdezgették, hogy nehéz volna-e, megtanulni, sokáig tartana-e? Ezt a lehetőséget a dalárda elmulasztotta kiaknázni és nem juttatta el az ájiakat az áhított magasabb szellemi világba. Nem jutnak el ide a színdarabok révén sem. De ez legalább szórakozást nyújt. Ez a divat Ájban a háború alatt kezdődött, 1914— 15-ben. Egy asszony mesélte, hogy az ő idejében még sose játszottak, a huga kezdte és attól kezdve megszakítás nélkül volt minden évben. A színdarab is felekezeti alapon szerveződött, minthogy a tanítók, iskolák felekezetiek és ők rendezték mindig az előadást. Azelőtt is megtörtént azonban, hogy a katolikusok rendeztek színdarabot és két jóhangú református lányt kölcsönvettek hozzá. Ujabban, míg a katolikus tanítói állás üresedésben volt, a fiatal református tanító megpróbálta egyesíteni a reformátusokat és katolikusokat és közös alapon rendezett színdarabot. Nem is volt baj, csak az iskola használata körül voltak nehézségek. Ilyenkor érzik a régóta kívánt kultúrház hiányát: ez az egész községé volna és a vallási megoszlás így nem játszana szerepet benne. A műsoron többnyire népszínművek szerepelnek: Falu rossza, Sárga csikó, Piros bugyelláris, Piros jegykendő, A betyár kendője, Erdész mátkája, Megjött a Juliska, Sári te!, Kata huszár, Törvényes a csók, Csizmadia, mint kísértet. De, ha kifogytak belőlük, sor került egyéb darabokra is: Forog, vagy nem forog, Narancs, Torockói menyasszony, Kalap, Csal a feleségem, A doktor úr, Egyetlen kabát. Van ezek közt olyan is, melyben nincs nóta, de alig egy-kettő. Ehhez csak végső szükségben folyamodtak, ha nem tudott a tanító mást szerezni. A dalt ugyanis nagyon megkívánják benne. Mindezeket a darabokat a megszállás óta Komáromból szerezték meg. A dalokat a tanítók tanítják be. Ha tudnak valami hangszeren játszani és a kiadványban van kotta is, akkor lejátszák és a szereplők a hangszer után tanulják meg a dallamokat. Hegedűvel tanította a szereplőit a katolikus tanító is. Nemcsak a betanítás ment hegedűkísérettel: mióta banda van a faluban, a darabokban szereplő cigányzene-kíséretet is elő tudták állítani. Igaz, hogy csak maga a prímás kísérte az éneket egy szál hegedűvel, de ez már mégis hangszer és ének együttese színpadon, primitív magja a daljátéknak.