Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

A dalolás módja

61 különleges alkalom adhat jogcímet a dalolásra: ha kocsmában több hasonló öreggel elmulatnak egy kicsit, mulatságban, poharak között, vagy lakodalomban. Ilyenkor szabad a vidámság, a nóta az öregeknek is, ilyenkor előállnak ők is egy-egy jó mulatós nótával. Ezeket faggatják később a fiatalok a hallottakért. Ez az „illemszabály" persze nem általános. Nem egyformán tartja kötelezőnek mindenki. Volt még hetven éves öreg gazda is, aki dalolt nekem idegenek előtt is. Kérdezték, nem fél, hogy kinevetik? „Danolni szabad mindenkinek, akinek jókedve van" — felelte. Volt egy hetvenöt éves öreg: Hajdú Lajos, aki inkább büszke volt arra, hogy milyen sokat tud: akár régi népdalt, akár grammofon-slágert Király Ernőtől, ő tudott legtöbbet. Olyan emlékezőtehetsége volt, hogy még az amerikai dalárdában tanult darabok basszusait is el tudta énekelni a dallama mellett, ő nem szégyelte, hogy daloljon nekem és általában a kimondott jó dalosok mind szívesen daloltak. Mikor Pálné dalolt, sok gyerek becsődült hozzá, ő meg küldte őket kifelé. „Majd a gyerekek kinevetnek." De a szomszédnője — maga nem daloló — megnyugtatta: „Akinek jól vált a hangja, daloljék. Mi van abba?" Vannak asszonyok, például az, aki a lányát oly sokat tanítja, meg ennek az anyja, akik mindig, mindenütt dalolnak. „Ha az óra a fődőn vót is, mikor ment föl Szomolnokra" — mondták (t. i. batyuval). Nem olyan általános érvényű az ilyen szokás, hogy ne lehetne áttörni. Kiki a maga egyénisége szerint alkalmazza. Van, aki nagyon igazodik hozzá, mert komoly tekintélynek érzi vagy akarja érezni magát. Akinek meg gazdagabb érzelmi világa megkívánja, az túlteszi magát rajta. Az egész tartózkodásnak az, az alapja, hogy a dalolás annyira összeforrt a fiatalság társaséletével, hogy szinte magát a legény-leány életet jelenti. A fiatalság érintkezését a dalolás könnyíti meg. A legények még a fonóba se mennek addig be, míg nem hallják a lányok dalolását. Ha nóta szól, bejöhetnek olyan helyre is, ahova különben nem szoktak járni. Itt ugyanis kinek-kinek megvannak a maga szokott helyei, ahova eljár, szomszédokhoz, rokonokhoz, barátokhoz, ezekkel már így alakult ki gyerekkoruk óta ez a viszony. Ha máshová mennek külön alkalom nélkül látogatóba, az már feltűnő, csak akkor teszik, ha már nem bánják, hogy mások is tudnak róla. Egyébként tartózkodók a legények, csak az ablakon leselkednek be, de ha kijön valaki a házból, nagy robogással tűnnek el, nehogy megismerjék őket. De ha bent többen vannak és nótaszó hangzik, az már nyilvános társaság, akkor be lehet menni mindenkinek. A gyűjtés akaratlanul is a kezükre járt ebben a dologban. Mikor már fonók nem voltak s összehívtunk két-három lányt valamelyik háznál, hogy daloljanak, ilyen-