Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

A dalolás módja

A dalolás módja. Az eddigiekből is látható, hogy a dalolásnak Á j ban igen nagy a becsülete. Látjuk, hogy már a kis gyereknél is számon tartják, tud-e dalolni és sokan veszik maguknak a fáradságot, hogy tanítsák is a kis gyermekeket énekelni. Ennek meg is van az eredménye: igen jó hangokat találunk a faluban, különösen a lányok közt. Ritkaság közülük, akinek nincs szép hangja. Meglepően nagy a hangterjedelem. Az országos tapasztalat szerint nem igen szokott a d

2-n fölül jutni a hang a nép éneklésében. Itt e, f

2, fisz

2 elég gyakori, de néha hallani g

2-t, gisz

2-t is, sőt előfordult a

2 is. Mi ennek a különösségnek az oka, nem tudjuk. Máshol is megvan a nagy énekkultusz és még sincs ilyen nagy hangterjedelem. Bármi legyen is az oka, annyi tény, hogy ebben a vonásban az áji ének eltér a szokásostól. Különben sem található az énekmódban a hagyományos, régi előadó-stílusnak nyoma: díszítés, hajlítás sem az öregeknél nem fordult elő, sem a fiataloknál. Ami kis hajlítás akadt egy-két esetben, az egészen jelentéktelen. Minden különleges régies zamattól, énektechnikai sajátságtól ment, de tiszta, csengő, magas hang — ez a jellemző a falu énekére. Ez a nagy hangmagasság magános énekben ritkán jelentkezik, csak egy-egy kivételesen jóhangú lánynál, egyébként csak a közös éneklésben, mikor sokan énekelnek együtt teljes hangon. Ahogy a menyecske mondta: ,,Mi így daloltunk, igen gyorsan meg igen magosan". Ezt a „magost" persze nem mindenki bírja, hiszen vannak köztük altok is szép számmal, néha igen mély hangterjedelemmel: e, d, szép erősen szól némelyiknél. Még tizenkétéves lánynál is hallottam f-t, é-t. Persze, együttes énekben ezek is kénytelenek felmenni a magasba, mert az az állandó törekvés: minél feljebb. Panaszkodott is egy althangú lány, hogy nem bírja ,,oj élesen" („vékonyan, oj igen fel"). Megfájdult a feje — az ér a homlokán — a templomi énekléstől, azért az utóbbi időben nem is énekelt. Annyira kell feszíteni a hangot az ilyen mélyhangú lányoknak, hogy nem csoda, ha a nagy erőlködésbe belefájdul a fejük. Ha a lányoknál a magas szoprán az ideál, akkor a férfiaknál meg