Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

Variálás

46 tuk, — állandóan tanítanak dalt a fiataloknak. Valószínű, hogy daltanításnál is bőven fordulnak elő ilyen esetek. Még jobban ki vannak téve a „romlásnak" a műdalok. Ezeknek egy része, különösen a slágerok és az újabb végtelen hosszú hallgatók annyira idegenszerűek, hogy alig képesek megjegyezni, még azok a legények is, akik különben vonzódnak hozzájuk. A 25. példát a középső fonóbeli lányok tanulták egy jánoki, félig úri rokonlánytól. „Szép, csak nehéz" — mondták. „Alig tudtuk megtanulni, de szégyenkeztünk kérdezni. Csak kétszer dalolta el, mi meg csak néztünk egymásra. Aztán egyik ezt tudta, másik azt, aztán összeraktuk." De még így is sokszor hibáztak benne. A harmadik sort is a negyedikre kezdték, aztán megálltak: „Eltévesztettem. Lenn kell." Különben az egész dal a bizonytalanság és formátlanság bélyegét viseli magán; látszik, hogy nem igazi alak, bár az eredeti sem lehetett különb. Mondta is a gazda, akinél voltunk: „Ez ojan nóta, se eleje, se vége." A „Hortobágyi gémeskútnak gémje van" slágert katonáktól tanulták a lányok. ,,Oj nehezen tudtátok megtanulni" — mondta az egyik. Ezt mutatja az eredmény is: Kihagyások, szövegsorok nem a megfelelő helyen, stb. Látszik, hogy az ilyesminek nem érzik a formáját, annyira elüt az ő négysoros strófaszerkezetüktől. A másik nagy idegenség s talán a legfontosabb a szöveg. Nem csoda, ha nem tudják megjegyezni az ilyenféléket: „Van egy kis dunaparti fa villám, ritkán csap oda be a villám, jöjjön maga baba, úgyis tudom maga régen spórol rám", stb. A legény, aki előadta, csak papírról tudta, leírta egy katona, mert „nem tudta sehogy se megtanulni". Pedig műdalkedvelő legény volt. A dallamon is meglátszott ez a nehézség: folyton átment más hangnembe, úgyhogy mikor az eleje visszatért, már egy kvinttel mélyebben volt a kezdésnél. „Oj furcsa, nem? Meg a hangja is nehéz!" Erősebb kritikát nem kockáztatott meg. Ugyanez tanult tornai mesterétől egy keringő dallamot. (26.) „Ojanok, — mondta — hogy senki se tudja biztosan." De még a négysoros hallgatóknál is megesik, hogy nem érzik meg a formáját. Ez különösen az igen hosszú sorokból álló daloknál van meg, ahol az első két sor azonos. Ilyenkor a 2. sort elhagyják és 3 sorra csonkul a dal. (27.) Még gyakoribb slágeroknál. (28—29.) A legtöbbször ezáltal a szöveg értelmén nem történik erőszak: úgysem állnak az egyes sorok elválaszthatatlan értelmi kapcsolatban egymással. De még ha úgy volna is, az sem akadály: hiszen egész sereg hiba, értelmetlenség vall arra az ilyen szövegekben, hogy nem is gondolnak az értelmére, annyira távol áll az ő világuktól: „Ismertem lelkivilágot, te is ismersz engemet." (Asszony.) „Késő jössznek hideg szelek,