Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)
A dal élete
/ 39 de alig egy-kettő volt közte, aminek hallották is a dallamát a fonóban vagy egyéb helyen az illetőtől. Két-három volt ezek közül, amit maguktól is eldaloltak nekem, a többit csak akkor láttam meg, mikor a kezembe került a nótáskönyv. Azokat is mindig papírral a kezükben dalolták, szövegét már nem tudták a nélkül: előszedték a régi kincseket a gyűjtés számára. A legérdekesebb cáfolat aztán az volt, mikor az illető hallgatópárti ember felesége egy népdal után (6. példa) azt mondta: ,,Ezt szereti János" és elmondta, hogy ezt a dalt a lakodalomkor hallotta az ura és azóta mindig ezt kéri a feleségétől, még az ágyban is daloltatta vele. Egy másik legény is mondta egyszer: „Jobban hallgatókon töröm a fejem, mint i jen csárdáson. Tudja Isten, én azt sokkal jobban szeretem." Mégis ő volt az, akinek a számára le kellett írni az „Erdő, erdő, erdő, marosszéli kerek erdő" 1 2 szövegét, mert „az neki igen tetszett". Az előbb említett nótáskönyvben volt a következő rendkívül ízléstelen hallgató. (14a.) „Jaj, de sokan leírták ezt", — mondta a tulajdonos. Mégsem állt elő vele egy legény sem a gyűjtés idején, pedig elég sok mindent előhoztak régi papírjaik, feljegyzéseik közül. Erről úgy látszik már teljesen megfeledkeztek. Az úri dalok felsőbbrendűségébe vetett hit és az ösztönös gyakorlat közt különbség van. Hogy mennyire megvan a különbség, mutatja egy húszéves menyecske esete. Ó is akart dalolni, mikor apját faggattam és egy iskolás énekkel állt elő: „a tavasznak ünnepével ünnepel a mi szívünk". 1 3 Csodálkoztam, hogy mért éppen ilyesmivel kezdte. Erre aztán a többiek megmondták, hogy nem tud hallgatót és szégyenli; keresett hát valami hasonlót, amivel mégis előállhat, mert nem akart ő sem elmaradni a többiek mögött, hogy csak parasztnótát tud. Ez az asszony férjhezmeneteléig együtt járt a mostani nagylányokkal fonóba. Ezek ugyan ma már tudnak itt-ott hallgatót is, de nem sokat és nem mind. Az egyiknél például azt hittem, hogy azért mond csupa népdalt, mert előző gyűjtésem alkalmával csak azt vettem fel fonográfra. Ezért külön bíztattam, hogy hallgatót is dalolhat, bármit, ami eszébe jut. „Nem tudok én hallgatót", felelte. (Azért mégis tudott ilyesfélét is szolgáltatni: „Kérem, kérern ezredes, divatba jött a szerelem. Kislány, kezeket fel", stb. Ez még a táncisko1 2 Egy lány városon való szolgálatból hozta. Úgylátszik ez is a kiadványok útján került el hozzá az intelligencia közvetítésével. Maga a dallam addig is ismeretes volt a faluban más szöveggel. 1 3 A dallamot is kissé leegyszerűsítette: a „bérces Kárpát ormán őrt áll . .." ismert dallamára ment az ének. Ennek ritmusából a következő lett: (15.)