Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

Daltanulás

31 kapták a polgári kultúrát dalban is. ,,Még azt mondják, ez se szép" — ezt egy asszony szerint ,,egy molnárlegény zenélte mindig nekem" (hegedülte). Egy másiknak kőműves udvarlója a „Kérges a tenyerem"-et hozta. „Repülj, repülj kis pettyes katicabogárka" is megtalálható Áj ban, a helybeli asztalos Eperjesen tanulta egy segédtől. Felsőmecenzéfről ugyanő hozta az „Ezért a legényért nem adnék egy almát" dallamát, egy stószi segédtől tanulta. „Ha meghalok, a síromhoz nem kísér ki sehol soha senki"; ezt egy buzitai segédtől Szepsiben. „Ólmoseső verdesi a legénytanyám ablakát" kezdetűt az egyik fiatal suszter tornai mesterétől tanulta inaskorában. Ugyanígy a 26. példát. Ugyanilyen fontos közvetítő a katonáskodás. Amilyen nagy szerepe van ennek az új népdalok, bakanóták terjesztésében, éppolyan nagy a hallgatók és főleg a legújabb slágerek terjesztésében. Nem sorolhatjuk fel mindazt, amit ezúton tanultak, a „Kislány vigyázz!" és „Oly hosszú ez a vasárnap" és hasonlóktól az „egri ménes mind szürke"-félékig és a legkülönbözőbb hallgatókig. „Mindenfélét lehet ott tanulni" — mondták. Természetes is, hiszen mindenféle ember találkozik ott és él együtt. így volt ez régen is, öregemberek műdalainak nagyrésze katonaságból való, sokszor pedig katonáskodásból hazatérő rokonoktól tanulták gyermekkorukban. Még nagyobb a jelentősége a faluban állomásozó katonaságnak. Ezek állandóan terjesztik a fiatalság közt a legújabb városi dallamokat. Ami a legényeknek a katonáskodás, az lehetne a lányoknak a szolgálat: kimozdulás a faluból, városiakkal való érintkezés. Mégis, érdekes, hogy abból a kevés dalból, ami így került a faluba, csak egy a műdal: a „Bíró uram, panaszom van" dallama. Az öregek idejében Lőcsén szolgált egy lány, az hozta a faluba. A többi népdal. A lányok Szepsiből, Mecenzéfről is ilyet hoznak haza. Kassán is szolgáltak néhányan, rövidebb-hosszabb ideig, de ezek ott nem igen érintkeztek senkivel. Lehet, hogy más faluban nagyobb a jelentősége a szolgálatnak, ahonnan többen szolgálnak Kassán, Miskolcon és ilyen módon biztosan sok minden kerül bele a vidék dalkincsébe. A civilizáció azonban szolgál egyéb alkalmakkal is, melyek a poigári kultúrát közvetítik a felfelé törekvő parasztság számára. A „Csak egy kislány"-t például a fiatalok az utóbbi időben tanulták meg Tornán a moziban, valamelyik mulatós magyar filmből. Az „Egy rózsaszál szebben beszél"-t Rozsnyón a színházban hallotta egy aszszony. Volt a faluban tánciskola is: egy cigány táncmester járt ott az egyik télen, akkor még böjtben is táncoltak. Ennek köszönhető a „Szomorú vasárnap" és a „Trom-trom-trom-trom-trombitás" és egy pár fox. Érdekes, hogy néha szöveg és dallam a civilizáció különböző