Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

éjtszakában messzire hallatszik a felvonulók dala: »A zászlója piros-fehér-zöld, A hazája ez a magyar föld...« Csallóköz, október 5 Pozsonyból autón Komáromba megyünk, felkeressük a válságos napok után az ottani munkatársakat. Mosolyog a csallóközi táj a koraőszi napfény ragyogásában. Ég végig a falvakon magyar színek mosolyognak az embereken és a házakon. Különösen Töböréte olyan, mint egy piros-fehér-zöld bokréta. Komárom piros-fehér-zöld zászlóerdő. A Szlovákiai Magyar Kultúr Egylet főtitkársága előtt álló Jókai-szobor piros-fehér-zölddel van bevonva. S a Szent András-templom hatalmas tornyairól messzire ellátszik a magyar trikolór. A kirakatokban Magyarország kormányzójának, miniszterelnökének és vezérkari főnökének képei, virággal borítva. Az utcákon hömpölygő embersokaság, — állandóan tüntető tömegekké verődik össze. Az emberek már nem tudják kivárni a felszabadulásit. Szavalókórusok harsogják mindenfelé: Vissza-vissza ! Horthy-Horthy! Du-ce, Du-ce! Hit-ler, Hit-ler! Rikkancsok osztogatják a Szivárvány különkiadását Borka Géza 53