Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

fehér-zöld pántlikadísz az embereken, ujjongás, boldog várakozás. S a csendőrök és a katonák egykedvűen tűrik mindezt, hiszen a müncheni döntés irányelvei szerint úgyis Magyarországhoz kerül ez a vidéik. * Dunaszerdahelyen sem történt komolyabb kellemetlensége senkinek a mozgósítás ideje alatt. Hála Istennek, munkatársaink egészségesek és nem tudnak senkiről a környéken, akit bántódás ért volna. Csak a rekvirálás esett rosszul, főleg pedig a rádiókészülékek kíméletlen elkobzása. A határszéli kerületekben ugyanis a mozgósítás napjától kezdve be kellett szolgáltatni a hatóságokhoz az összes rádiókészülékeket. Ma azonban a lakosság felvonult a járási hivatal elé és követelte a rádiók visszaadását. A hatóság teljesíti a kívánságot és az emberek egymás után kapják vissza a rádiókat. Dunaszerdahely utcáin leírhatatlan, örömteli izgalom. A városka népe mára várja a magyarok bevonulását. Amint egyik munkatársunk szobájában elbeszélgetünk, egyszerre csak kiáltás hangzik be az ablakon: jönnek a honvédek ! Az emberek rohanni kezdenek arrafelé, amerről a honvédeket várják. Hiába mondjuk, hogy ma még nem jönnek. Dehogy is hiszik el. Rohannak átszellemülten, boldogan, piros-fehér-zöld szalagdíszben, virággal meg4* 51